[Te ës jól tudod azt, kéncsëm!…]*

Te ës jól tudod azt, kéncsëm!
Nincs ëgyebem, csak jó szűvem,
Ezt nekëm Istenëm adta,
Legkedvesebb ajándéka.
Bőröm szép fejér és vërës,
A falunkba üsmeretës;
De ne nézd az én szénëmët*,
Érëzd inkább jó szűvemët.
Isten szűvem balról tëtte,
De jobbra van az érzése,
Értëd ver a csak, angyalom!
Esköszöm, másnak nem adom.
Ki tégëd biztat, semmit ér,
Ha hónap másnak mást ígér.
Szűvemët nekëd ígértem,
Ezt soha el sem felejtëm.
Sok helyt jártam Háromszékën,
Ezën a kedves térségën,
De csak te vagy ëgyedül itt,
Aki ingëm éltet, hevitt.
Te léssz az én feleségëm,
Isten úgy segéljen ingëm;
Ha ezt tőllem mëgtagadnád,
Életëmët elótanád.
Utánnad mënyëk szép násszal,
Mënyasszonyi ajándékkal;
Az apám házához viszlek,
S mind arannyal mëgbëcsüllek.
Komondóba mënyëk tőlled,
De gondolatom jár vélled,
S mikor onnét hazamënyëk,
Szűvem! szűvemhëz ölellek.



Hátra Kezdőlap Előre