Leány a legényhez*

Azt hallottam, rózsám, hogy el akarsz hagyni! –
 El hát, s mi bajod vélle? –
Hogy këll már szëgén fejemnek ily árván maradni? –
 Könnyen. –
Tudod, rózsám, mit fogadtál vasárnap éccaka? –
 Ígéret bolondnak öröm. –
Hogy elvëszesz legfënnebb ës két-három hét múlva. –
 Nem vónál beteg. –
Ó! én édës rózsám, hát már hova lëgyek? –
 Bújj a lóba, s nem csíp mëg a légy. –
Látom, hogy már mëgvetëttél, azétt* hát elmënyëk. –
 Jó utat! –

Legény a leányhoz

Mëgmásoltam, rózsám, minapi mondásom. –
 Késő már! –
Visszahoztam lábaidhoz igaz mëgbánásom. –
 Vidd vissza. –
Házad körül szomorán mindaddig forgolódom, –
 Szëdd fël ott, amit kapsz. –
Míg két piross orcád rendre csókolgatom. –
 Rendre a püspök falatját. –
Vigyázz, rózsám, mett maradhatsz könnyen eladóba! –
 Bízd rëám. –
Isten uccse mást keresëk még ma a fonóba!
 Jere bé, jere bé, üssön mëg a szösz-mënkő. –



Hátra Kezdőlap Előre