[Nincsen kedvem, mer a fecske elvitte…]*

Nincsen kedvem, mer a fecske elvitte,
Egy száraz jegenyefára feltette;
Akkor leszek, édes rózsám, én még víg,
Mikor az a jegenyefa – jegenyefa kiviritt.
Kihajtottam az ökrömöt a gyepre,
Leverettem a harmatot előtte,
De nem hallom Virág ökröm harangját,
Az én rózsám mással éli – mással éli világát.
Zavaros a Maros vize, kiönte,
Valamennyi szép leán vót, elvitte,
Fogja ki hát minden legén magáét,
Ne szeresse soha senki – soha senki a másét.
Be fenn repül az a fecske, szépen szóll,
Haragszik rám az én rózsám, mer nem szóll,
Ne haragudj, édes rózsám, sokáig,
Nem hagylak el – nem hagylak el koporsóm bézártáig.



Hátra Kezdőlap Előre