– De jó estét Molnár Anna! |
– Isten hozott jó katona! |
– Adsz-e szállást az éjszaka? |
|
Ülj le, ülj le, jó katona. |
– Nem ülök én, Molnár Anna. |
Azért jöttem, jere velem, |
Az erdőbe menjünk ketten. |
– Nem mehetek, jó katona, |
|
Mennek, mennek igen messze, |
Egy nagy rengeteg erdőbe. |
– Ülj le, ülj le, jó katona, |
– Nem ülök le, Molnár Anna, |
Majd elérjük a burgus fát, |
Megnyugszunk az árnyékába. – |
|
Mennek, mennek újból messze |
|
Hetedik lesz Molnár Anna. |
Nézz egy kicsit a fejembe. – |
Fejét, mi meg volt sebezve. |
Ez az ember, hogy az volna, |
Kezd zokogni Molnár Anna, |
Könnye mint a patak hulla |
– Mért keseregsz, Molnár Anna? |
– Én nem sirok jó katona, |
– Sohse láttam álló délbe, |
Harmat hulljon le a földre. |
Emlékszel-e, Molnár Anna, |
Hogy hat testtel meggyilkoltál |
S engem összemarcangoltál? |
Most azt mondom, borulj térdre |
Most azt mondom, imádkozzál, |
Tekints egyszer hazád felé, |
Bár magadban bucsuzzál el, |
Ints haza a jobb kezeddel. |
|
Most azt mondom, Molnár Anna, |
Hetedik lész, Molnár Anna! |
– Egyre kérlek, jó katona, |
Én nem másztam soha fára, |
Nem szoktam én fára hágni, |
Mutasd meg, hogy hogy kell hágni? – |
Letette a fényes kardját; |
S aztán mohón, férfi módra |
Jobb felőlről hozzá csapa. |
– Arra kérlek Molnár Anna, |
Hadd meg bár az életemet, |
– Nem kell nekem a te pénzed, |
Kell nekem a piros véred, |
S ugy veszem el a pénzedet. – |
|
– De jó estét, molnár gazda |
Adsz-e szállást az éjszaka? |
– Nem adhatok, jó katona, |
Esztendeje s három napja, |
Nincs csendesség a házamba. – |
Hogy a gazda szállást ada. |
– Azt kérdezem, molnár gazda, |
Hozzál nekem vagy két kupát, |
Mulassuk a molnár búját. – |
Megy a molnár a kocsmára; |
S megszoptatja kicsi fiát. |
|
Haza megy a molnár gazda: |
Nincs csendesség a házamba, |
S csendesség van a házamba!? |
– Azt kérdezem molnár gazda, |
Ha meg jönne Molnár Anna, |
Megszídnád-e, megvernéd-e? |
– Meg se szídnám, meg se verném, |
Szemeire fel se vetném. – |
S csak kiadja szépen magát. |
|
|