Júlia szép leány egykoron kimöne |
Búzavirág-szödni a búzamezőbe, |
Búzavirág-szödni, koszorúba kötni, |
Koszorúba kötni, magát ott mulatni. |
|
Föl is föltekinte a magos egekbe, |
Egy szép gyalog-ösvény hát ott jődögel le, |
Azon ereszködék fodor fejér bárány, |
A napot s a hódat szarva között hozván; |
|
A fényös csillagot a homlokán hozta, |
Két szép arany perec, aj, a két szarvába. |
Aj, a két ódalán két szép égő gyertya, |
Mennyi szőre-szála, annyi csillag rajta. |
|
Szóval mondja neki fodor fejér bárány: |
– Meg ne ijedj tőlem, Júlia szép leány! |
Mert most esött héjja szüzek seröginek, |
Ha eljőnél velem, én oda vinnélek, |
A mennyei karba, a szönt szüzek közi, |
Hogy bételnék veled azon kegyös rendi. |
A mennyei kócsot adnám a kezedbe |
Első kakasszókor jőnék nözésödre, |
Másod kakasszókor tégöd megkérnélek, |
Harmad kakasszókor tégöd elvinnélek. |
|
Az anyjához fordul Júlia szép leány, |
Szóval mondja neki: – Anyám, édösanyám! |
Én is csak kimönék búzavirág-szödni, |
Búzavirág-szödni, koszorúba kötni, |
Koszorúba kötni, magamot mulatni. |
Föl is föltekinték a magos egekbe, |
Egy szép gyalog-ösvény hát ott jődögél le, |
Azon ereszködék fodor fejér bárány, |
A napot és hódat szarva között hozván; |
A fényös csillagot a homlokán hozta, |
Két szép arany perec, aj, a két szarvába. |
Aj, a két odalán két szép égő gyertya; |
Mennyi szőre-szála, annyi csillag rajta. |
Szóval mondja neköm fodor fejér bárány: |
Meg ne ijedj tőlem, Júlia szép leány! |
Mert most esött héjja szüzek seröginek; |
Ha elmönnék vélle, hogy oda vinnének |
A mennyei karba, a szönt szüzek közi, |
Hogy bételnék velem azok kegyös rendi; |
A mennyei kócsot a kezembe adja, |
Első kakasszókor jőnek látásomra, |
Másod kakasszókor ingömöt megkérnek, |
Harmad kakasszókor ingömöt elvisznek. |
Sirass, anyám, sirass, éltömbe hadd halljam, |
Hadd halljom éltömbe, hogy siratsz hótomban! |
|
– Leányom, leányom! Virágos kertömbe |
Első raj méhömnek gyönge lépecskéje, |
Gyönge lépecskének sárguló viasza, |
Sárog viaszának fődön futó füstje, |
Fődön futó füstje s mennybe ható lángja! |
|
A mennyei harang húzatlan szólalék, |
A mennyei ajtó nyitatlan megnyílék, |
Jaj! az én leányom oda bévezeték. |
|
|