Piros szép Örzsébet

(Az elrabolt lány)

Folydogál, folydogál

A szép Duna vize,

Rajta mosakodik

Piros szép Örzsébet.

Rajta mossa, rajta…

Két szép fehér karját,

Két szép fehér lábát,

Piros szép orcáját.

Mindjárt ott mögfogta

A fő török basa.

Mönnek ők, mönnek ők

Törökország felé;

Eccör csak azt kérdi

A fő török basa:

– Piros szép Örzsébet,

Szeretsz-e engömet?

– Ha nem szeretnélek,

Mög se fogtál vóna! –

Mönnek ők, mönnek ők

Törökország felé, –

Mögén csak azt kérdi

A fő török basa:

– Piros szép Örzsébet,

Szeretsz-e engömet?

– Ha nem szeretnélek,

Mög se fogtál vóna! –

A fő törököknél

Esik nagy vendégség,

– Álom-bort is iszunk,

Piros szép Örzsébet,

De te mög ne igyad,

Ha szeretsz engömet,

Mer, ha te mögiszod,

Örökre elalszol! –

A többi mögitta,

De ő mög nem itta,

A többi elaludt,

De ő el nem aludt.

Mögfordult, mögfordult

A hazája felé,

Édösanyja felé:

– Nyisd ki anyám, nyisd ki

Rostélyos kapudat!

Nyisd ki anyám, nyisd ki

Gyantáros ajtódat!

Mer mindjár itt lepnek

Azok a sátánok!

Mikor mán az anyja beerösztötte a leányát, akkorára odaértek a törökök.

– Mönj el, sátán, mönj el,

Ne késérgess engöm!

Nincs énneköm lányom,

Dunába halászom.

Kilenc hete elmult

Mióta keresöm,

Tizenkét forgácsom

Dunába keresi…

Elbújtatta a lányát, oszt nem tanálták mög a törökök, oszt elmöntek.

Padé (Torontál)

Kálmány Lajos: Szeged népe I-III. Arad, 1881-1882, Szeged, 1891. II. 4.