Szilva termik szép zöld ágon, |
Szakasztottam, de nem ettem, |
Mert én búra teremtettem. |
Szült anyám nyomorúságra, |
Mind a három földig gyászba, |
|
– Ne menjetek, három árva, |
Hármatoknak három vesszőt; |
Csapjátok meg a sírhantját. |
|
– Keljen, keljen édesanyánk, |
Mert elszakadt a gyászgúnyánk. |
– Nem kelhetek gyermekeim, |
Elsenyvedett kezem, lábam, |
Kezem, lábam s két szép arcom, |
Kezem, lábam s két szép arcom. |
|
– Adja ki bár a zár kulcsát, |
Kulcsoljuk ki koporsóját, |
S köszönjük meg feltartását. |
|
– Vagyon nektek mostohátok, |
Mikor fehért ad reátok, – |
Könnyel virágzik orcátok, |
Könnyel virágzik orcátok. – |
|
A legkisebb mind ezt fújja; |
Mind ezt fújja fújdogálja: |
– Vegyétek ki a szívemet, |
Takarjátok gyenge gyolcsba |
Tegyétek fel egy kővárra, |
Vegyen példát minden róla, |
Hogy milyen az árva dolga. |
|
|