Szép Ilona

(A vénember férj)

Elment, elment a vínember
A fiának lánykérőbe.
Kérte, kérte a fiának,
Kíszebb vette őmagának.
Elment, elment Szíp Ilona
Rézkannákkal ivókútra.
Utánamegy a vínember:
– Adjá vizet, Szíp Ilona! –
Nyújtja, nyújtja a rézkannát,
Kíszebb fogja fehír karját:
– Olyan vagyol, Szíp Ilona,
Mint kis kerbe kinyilt rúzsa.
– Olyan vagyol, te vínember,
Mint erdőbe rothadt tőke.
Ha szél fújja, ingadozik;
Eső mossa, rothadozik. –
Viszi, viszi hegyen-vőgyön,
Hegyen-vőgyön, tövisbokron.
– Megállj, megállj, te vínember,
Tövis akadt a lábomba.
– Maj megállunk, Szíp Ilona,
Maj megállunk nyestemfánál,
Ott van nekem kilenc váram,
Tizedikben tíged zárlak. –
Elment, elment Szíp Ilona
Lánykák közé játszadozni.
– Gyere haza, Szíp Ilona,
Mer nem azér vettelek el,
Hanem azér vettelek el,
Koszos fejem keresgetni,
Koszos fejem keresgetni,
Rühes hátam vakargatni.

Béd (Nyitra)


Ethnographia. A Magyar Néprajzi Társaság folyóirata, 1909. 305. (Dallammal)




Hátra Kezdőlap Előre