Nóta Dakó Sándorról

– Megyek apám, megyek,
Bé Madéfalvára,
Fényes uraságok
Nagy gyűlést hirdettek –
Madéfalvi rétre;
Sok vitéz legények
Gyülekeznek oda,
Én is elmegyek hát.
– Édes jámbor fiam,
Ne menj el te oda!
Német uraságok
Hirdették a gyülést,
Jaj lészen ott nékünk.
Német uraságok
Mindég rosszak voltak,
Szegény székely népre
Mindég terűt hoztak.
Sok anyának szívét
Bánatba keríték,
Kínnal nevelt fiát
Katonának vitték,
Ne menj, fiam, oda!
– Édes lelkem apám,
El kell nekem mennem,
Nem szabad énnekem
Hamar megijednem.
Fényes német tisztek
Ha elijesztnének,
Szép szőke leányok
Reám se néznének,
El kell nekem mennem! –
*
 
Elment Dakó Sándor,
El Madéfalvára.
Fényes német tisztek
Nagy gyűlést hirdettek.
Madéfalvi réten
Összegyülekeztek.
Akkor méne oda
Dali Dakó Sándor
Szürke paripával,
Piros tarsolyával.
Dali szép legények
Kiállottak sorba,
Egytől-egyig mindeniknek
Vére hullott porba.
Dali Dakó Sándor
Mért is jövél ide?
Anyád fájdalmára,
Magadnak vesztire!
Jobb lett volna neked
Apádra hallgatni,
Otthon megmaradni;
Most a sasok jőnek
Rajtad mulatozni,
Husodból lakozni!

Székelyföld


Magyar Népköltési Gyűjtemény. III. Elegyes gyűjtések Magyarország és Erdély különböző részeiből. Pest, 1872., 76-77.



Hátra Kezdőlap Előre