Már feljött az a nap, hogy el kell indulni, |
Hazámtól s házamtól messzire távozni, |
Öreg szüleimtől sírva elbúcsúzni. |
|
Látom, édes bátyám, hogy mint sír a szíved, |
Hogy el kell indulni nekem már mellőled. |
De a gazdaságra vigyázz a búd mellett, |
Kisebb testvéremet hűségesen neveld. |
|
Harsog a trombita, indulni kell erre, |
Ökröm szarva helyett két fegyverem töltve, |
Ekém szarva helyett kard villog kezembe, |
Ne sírj, édesanyám, míg előtted járok, |
Mert hisz majd sirathatsz, ha tőled megválok. |
|
Ki tudja, hol lészen nekem meghalásom: |
Erdőn-e vagy mezőn, vagy a hideg szellőn? |
Beteg fogok lenni – ki fog megsiratni? |
Meg találok halni – ki fog eltemetni? |
|
Tengernek nagy martja: koporsóm oldala, |
Tengernek mélysége: koporsóm feneke, |
Tenger sűrű habja lesz a szemfedelem, |
A tengeri halak lesznek sírásóim, |
Az égi madarak lesznek siratóim. |
|
|