Rózsa Sándor az erdőben

Rózsa Sándor az erdőben,
Bujdosik a sötétségben.
Elgondolja ő magába:
Hová lesz az éjszakába?
Hová lesz az éjszakába:
Barna kislány ablakába.
Be is kopog betyár módra:
– Itthon-e a házigazda?
– Nincs itthon a házigazda,
Kerülj, betyár, az ajtóba,
Az ágy szépen meg van vetve,
S ahogy tetszik, feküdj bele.
– Nem fekszem én az ágyadba,
Mélyen elalszom én abba.
– Ne félj betyár, nem alszol el,
Felköltelek, amikor kell.
– Éjfél után egy az óra,
Kelj fel betyár, s ülj a lóra.
Irigyeid mind alusznak,
Még a kutyák sem ugatnak.
– Széles a Balaton vize,
Kis pej lovam, ne félj tőle,
Még ma reggel nyolc órára
Beugratok Hortobágyra.
Hortobágyi híres csárda,
Zsandárral van körülállva,
Azért van az körülállva,
Betyár mulat a csárdába.
– No te betyár, most gyere ki,
Húsz vármegye vár ideki!
– Mi nekem a húsz vármegye,
Aki legény, most jöjjön be!
Be is lőttek az ablakon,
Piros vér foly az asztalon.
Szeretője zsebkendője
Piros vérrel van már tele.
Sír az apám, sír az anyám,
Sír az egész testvérbátyám.
– Ne sírj apám, ne sírj anyám,
A fiadból nem lesz betyár.
Elég volt már húsz esztendő,
Nyugtasson meg a temető,
Mer én téged úgy szeretlek,
Még a sírba is követlek.

Árkos (Háromszék)


Háromszéki népballadák. Albert Jenő és tanítványai gyűjteménye, Faragó József bevezetőjével és jegyzeteivel. Bukarest, 1973., 223.




Hátra Kezdőlap Előre