Érdekes kettősséget mutatnak a siratóballadák: archaikus módon, egyes szám első személyű előadásban mondják el a hősök saját halálukat: másrészt azonban a művek az új stílus jegyeit viselik magukon. Eddig csak Erdélyből (és annak hatásköréből) ismerjük. Feltételezzük, hogy az archaikus folklórterület az új stílus születésekor is képes volt olyan típuscsoportot létrehozni, amely az ország polgárosultabb területén másodlagosan sem honosodott meg. A témaválasztás az új stílusú népköltészetre vall: egy-egy változat a tiltott munkára utal (favágás, só-szerzés), mások pedig a bajba jutott ember elesettségét ábrázolják (vízbefúlt), keverve a valóságos elemeket az irreális gondolkodással. Balog Józsi nótájáról Kriza János feljegyezte, hogy akkoriban a legnépszerűbb alkotások közé tartozott, ami a siratóballada életére, virágzására vet fényt.