A favágó siratója

Harangoznak vecsernyére,
Gyere pajtás az erdőre,
Az új útnak tetejére,
Az új útnak tetejére.
Minden embernek meghagyom,
Sötét reggel fát ne vágjon;
Mert én sötét reggel vágtam,
Szerencsétlen órán jártam.
Testem törött a bokorba,
Vérem kihullott a porba;
A madarak pásztorolták,
Énekszóval virrasztották…
Azt a gazdája megtudta,
Mindjár utána indula.
Meg van a koporsó festve,
Uti Miska fekszik benne…
Nyisd ki apám a kapudat,
Halva hozzák szép fiadat;
Sirass anyám, ne bízd másra,
Most siratsz meg utoljára.
Sirassatok meg leányok
Úgy es tudom, hogy sajnáltok.

Gyergyóújfalu (Csík)


Bartók Béla írásai. V. A magyar népdal. Bp. 1990., 14. sz. (Dallammal)




Hátra Kezdőlap Előre