A testvérek

Fehér kő a klastrom mellett,
Jó annak, ki férjhez mehet.
– Ha férjhez akarsz menni,
Bátyádat meg kell ölni.
– Lehetetlen azt megtennem,
Hogy bátyámat megmérgezzem.
– Keresd fel a zöld csalitot,
Egy mérges kígyót lelsz majd ott.
Vágjad szét három darabra,
És tedd aztán három tálra. –
Már Janko az erdőből jön,
Nagy teher fát is viszen.
– Jer ide, bátyácskám,
E jó levesből egyél ám. –
Mikor az első tálból evett,
Egyik orcája fehér lett.
Mikor a másodikból evett,
A másik mindjárt fehér lett.
Mikor a harmadikból evett,
Egész teste béna lett.
– Fuss, hugocskám, a patikába,
Hozz frissítőt tagjaimra.
Mindjárt vízért is mehetsz,
Hogy felfrissítsem lelkemet. –
Míg a húga a vízzel megjött,
Már Janko kiszenvedett.
– Álnok! a házamból távozzál,
Engem is oda juttatnál.
– Rózsa virít fehéren,
Se testvérem, se férjem.
Bátyámat megmérgeztem,
S férjhez még sem mehettem.

Trencsén


Ethnographia. A Magyar Néprajzi Társaság folyóirata, 1909., 76.




Hátra Kezdőlap Előre