Üdvöt az Úrban. Nagyhírű Fejedelem.
Noha ismeretlen vagyok Magasságod előtt, mégis Mátyás* kérésére, nem szándéktalan küldöm Hozzád levelemet, egyfelől, hogy Mátyásnak kedveskedjem, másfelől, hogy magamat barátságodba ajánljam, amely dolgok közül az egyiket szükségszerű kötelességnek ítélem, hogy barátom akarata szerint járjak el, a másik pedig számomra igen kívánatos. Jó fejedelmek barátságát ui. nekünk nagyon is kell keresnünk a műveletlenek ítéletével szemben. Mátyástól pedig úgy értesülök, hogy Te nagy költséggel iskolát alapítasz, és felszítod az érdeklődést a tudományok művelése iránt, amely dolog ámbár önmagában is nagy dicséretre érdemes, mégis különösen mostanában, amikor a háború csapásai következtében a szomszédos országokban pusztul a tudomány, sokkal nagyobb elismerésre méltó. Ügy tűnik ui., hogy gondolsz az utókorral, hogy noha másutt kivesztek a tudományok, a Te buzgalmaddal megőrzött csírái mégis fennmaradtak, amelyekből ismét elterjedhet Pannóniában az élet hasznos tudománya. Tehát e tekintetben mind akaratodat, hogy kiváló dologban óhajtasz érdemet szerezni hazád szolgálatában, mind pedig páratlan okosságodat, méltán megbizonyítottad. Én pedig ebben jó előjelként gyönyörködöm. Mert hogy ily körülmények között gondolsz a tudományokkal, azt bizonyítod, hogy bízol a békében és Pannónia jobb jövőjében. Rászánná-e ui. magát iskolák alapítására olyasvalaki, aki azt gondolja, hogy örökös lesz országa szétszakítottsága, vagy hogy hazája szolgaságra jut? Ezért ezt a szándékodat mintegy az eljövendő béke megjövendölésének értelmezem, a békéének, amelyre, mint ugyancsak érzem, súlyos okok figyelmeztetnek, és Mátyásnak is gyakran mondottam, hogy nemsokára béke lesz Pannóniában, mégpedig a török kiűzése után. – Ezért, amit jámbor és, mint gondolom, Isten sugallta szándékkal tervezel, hogy a tudományok hanyatlásának gátat vetsz, ne hagyj fel szándékoddal, és ne engedd, hogy a körülményekben rejlő nehézségek elijesszenek. Remélem, hogy Isten a Te törekvéseid mellé is áll, kiváltképp, ha azon leszel, hogy az egyházakban is tisztábban hirdessék az igét. Mert hát nem kétséges, hogy ezek a háborúk és ez a török szolgaság bűneink és bálványimádásunk büntetése. Minthogy pedig olyannyira felkarolod a tisztes tudományokat, kérlek, engem is végy fel a többi tudós közé. Hajdanában a görögök Herkulest a múzsák közé sorolták és azok vezérének nevezték, ezzel jelezve, hogy a tudományokat is védelmezni kell a jó fejedelmek tekintélyével. Bizonyos pedig, hogy a Ti őseitek, a paeonok Herkulestől származnak.* Ezért tartod családi és nemzeti erénynek a tudományok ápolásának védelmezését. Nagyon is dicső dolog az ősök utánzása. Ámbár talán ezek a dolgok inkább fakadtak bőkezűségből, mint illendőségből. Ajánlom Neked Mátyást, aki kitűnő bölcsességű, tudományú és jámborságú férfiú. Sylvester Jánost, a tudós embert is ajánlom Magasságodnak. Isten őrizze Magasságodat a közjó javára.
Lipcse, 1537. október 7-én
a Te lekötelezett híved, Melanchton Fülöp
Komjáthy Miklós fordítása latinból
Sinkovics, 1. 31–33. Nr. 3. S. k.