Az kegyelmes Úristen legyen atyai szeretettel kegyelmedhöz, kinek mind lelki-testi áldása bővelkedjék kegyelmeden szent fiának általa. Ámen.
Kedve ellen nem merem kegyelmedet bántanom, de kévántam volna látnom kegyelmedet és itt is kedveskednem kegyelmednek. Látta volna is kegyelmed állapotunkat és munkánkat. Innet én által vitettem volna az hegyeken Nagy Szombatig kegyelmedet más lovakon. Balassi [István] uram másutt lakik, hol az vár alatt, hol más udvarába. Most két mély földön [mérföldön] vagyon, csak vasárnap látogatom meg. Mondtam neki is, hogy kegyelmedöt hozzám vártam. Engem nem annyira tart ő magáért, mint az hívekért?* Azon házat is, az kibe vagyok, csak reám bízta. Azon kívül is nem különb, mint ha egy anyát volnánk. De még ő maga is eszébe vötte, hogy Istennek csudálatos dolga. Ha olykor jütt volna kegyelmed, mikor vele együtt volnék, hiszem, hogy szeretettel látta volna ő is kegyelmedet. Emlékeztem én is, Kendíné asszony is kegyelmed felől.
Nagy Szombatban netalám vagyon, vagy kegyelmed várakodnék azért azzal is nem örömest tartoztatnám meg kegyelmedet. Hanem ha lehetséges volna az ide jövés, igen akarnám, ha kegyelmednek bántása nélkül lehetne. Kibe miért hogy bizontalan vagyok, azért ím odaküldtem az könyveket. Kettőt annak, az ki reá kérte kegyelmedet. Kigyelmednek meg is egyet küldtem azból is, az kibe nincsenek az kísírtetek, de az mellett egyet küldtem ugyis, az mint külön kötötték az kísírtetről valót.* Jóllehet én magam is azt ítélem felőle, hogy csak az félénknek való, az kik annyira megismerték magokat mint Dávid, Magdolna, Péter, Zacheus, amaz tolvaj, kik az ő nagy terhek alatt tudták mi izü az Úr Krisztus fizetése is az ő bűneikért. Ezek noha ritkák, mindazáltal én csak kevésnek is inkább akartam kedveskedni, hogynem az világnak.
Az több írásaimat ma is mind elszenvednék. De ez egyet ma is kérik, hogy eltitkolnám. És úgy mind gróf,* mind egyebek könnyebbséget ígérnének. De én választ írtam azon könyvbe mind deákul [latinul], mind magyarul azokat megolvastathatja kegyelmed.
Ha az kegyelmes Úristen az másik postillát [prédikációs könyvet] végre vinné, az egy könyvbe kevesebb szóval lenne, jóllehet ott is egy-egy prédikáció, níhol kettő is bü magyarázattal lesz.* De kegyelmed is az Úristentül kérjen mellettünk arra is segétséget. Mindazáltal az kivel mind az kettő lesz és él velek, több épületire lehet.
Im küldtem meg is négy kötött kalendáriomot, ossza ki barátinak.
Kapi Ferenc uramnak is két könyvet az negyedik és ötödik részt és két kalendáriomot.
Írtam őkegyelmének, hogy ha kelletnék, lenne segítséggel asszonyom hozatásába.* Lássa Tekegyelmed, ha tetszik. Az gyermeket egy szolgájával bocsássa kegyelmed Kapi uramhoz, netalán érte küld és kegyelmedhez hozatja. Mert noha ismerem elég jó kedvét kegyelmednek hozzám, de sokkal nem örömest terhelem kegyelmedet.
Hanem im ismét ujabban kelleték bántanom kegyelmedet. Kendi Gáborné hirtelen megbetegedék és az doctorhoz Barsba vitette magát. Ez miatt netalám megtartozódna. Azért az gyermeket, az asszonyom fiát* ím odaküldtem: ha gyalogolva kell is, vigye el kegyelmed, ő maga is azt mondja, hogy bár csak níhol ragadozzon fel.* Ha penig valamely barátjára bízhatja kegyelmed, az után menjen el. Avagy netalám az leleszi prépostnak emberi térnek meg. Ha kedig ott semmi móddal el nem indulhatna, jöjjön meg. De akarnám, ha bizonyos uta lehetne.
Asszonyomat midőn elküldi kegyelmed, elhozhatja az kevés költséget is. Most minden terhemet csak Balassi uram vötte magára, az kit régen sok urak viseltek. De mivel lehetne, örömest megkémélleném. Az mit én költök, bár csak harmadrésze térjen meg is, elég néven veszem. Azt is ismét az több munkára költöm. De büséges az Úrnak az ő marka, ő tudja alkalmatos idejét minden segétségünknek.
Én addig Galgóczra küldöm az könyveket. Ottan az negyedik részben az kísírtetek nélkül is küldök némelyeken. Az kinek az melyik kell, azt vegye.
Ha szembe nem lehetnék kegyelmeddel, asszonyomnak, gyermekinek ajánlja jó szolgálatomat. Vigye az Úristen nagy békével kegyelmedöt házához és tartsa meg őfelsége ott is sokáig az ő neve dicsőségére kegyelmeteket.
Detreküből 18. Feb. 1580.
Bornemisza Péter
[Külön cédulán]: Azelőtt egyebek ítéletiből tíz forintra röndöltem csak az öt könyvet. Ottan kegyelmed nyolcra bocsássa. Ha kedig nímelynek az is soknak tetszenék, szintén mint magáéból engedhet kegyelmed, hogy azt adja, az mint akar. Csak Isten látja, inkább kévánom az hívek épületit az áránál.
Az mely két könyvet most vittek, ha másnak kell, csak három forintért adja az kettőt kegyelmed, jóllehet itt négyért járt. De ha kegyelmed ajándékon adná valamely barátjának, egy pénzt se adjon kegyelmed. Elég jóval vagyon kegyelmed anélkül is, kit az Úristen háláljon meg kegyelmednek, az hívek is köszönjék és szolgálják meg is kegyelmednek.
Rüber urammal mindazáltal ha kegyelmed szembe lenne, vagy valamely barátja kegyelmednek, jó volna jövendően emlékezni, hogy ha Sárost adhatnák oly módon, hogy az Bibliát ott nyomtatnám ki.* És ha ő maga is segithetnéje költséggel, úgy hogy megtérne neki az könyvekből. Vélem, hogy az Bibliára négyezer forint reá menne. Kiről írtunk Erdélybe is. De mindezeket fü képpen hagyjuk az Úristenre.
[Másik cédulán:] Ha valahogy az gyermek elmaradna, hogy sem Kendi uram nem mehetne el, sem kegyelmed el nem vihetné vele, ím egy levelet írtam az anyjának. Kegyelmed küldje neki Vámos Uj falura Sárospatak fele. Avagy csak Kapi uramat kérje kegyelmed, küldene mindjárt érte egy kocsit és az levelet is. És irná meg kegyelmed, hogy az gyermek itt maradt. De az anyja örömesten akarná, ha vele lehetne az úton. Az mi jobb, az[t] mi[v]elje kegyelmed.
[Harmadik cédulán:] Netalán asszonyomnak az elindulásra is, vagy adósság miatt, vagy egyéb miatt szüksége lesz, küldjön kegyelmed három forintot neki házához. Ha kedig ott valamivel adós maradna, m[o]ndja meg kegyelmed[nek] mikor megjü, és fizessen meg mindent oda kegyelmed. Ha kedig nem kell, annyival könnyebb lesz.
Schek, ProtSz 1937. 53–55. Nr. 1. S. k., eredeti.