Báró Gimesi Forgacz Mihálynak.
Szeretettel erősen kérsz arra, hogy írjak és szeresselek. Ki vagy? Ismeretlen? Sőt inkább ismerős! Akár csak abból az egy levélből is, amelyben egy gyönyörű lélek képét látom. Mars uralma alatt álló, eldugott vidéketek is ily pallasi ivadékokat* terem s nevel? Elismerésemet nyilvánítom neked jellemedért és éretted hazádnak is, mely ily neveltjétől erős oltalmat s nagy fényt remél. És ha a te rendedből a többség a dicsőségnek és erénynek ezt az útját választaná, Európánál lenne-e boldogabb? Pedig most nyomorultan, minden ízében polgárháborúk fegyvereitől sebzetten hever.* De egyszer még majd lábra kap (és ebben biztosan reménykedem), ha ilyen gyámolítókra és támaszokra lel. Te pedig haladj tovább, szenteld magad előbb az irodalom és a bölcselet tanulmányozásának, azután pedig hazádnak, s mutasd meg, mi a különbség a tanult és művelt nemesemberek és azok között, akikre csak őseiktől verődik vissza fény. A barátságot, melyet tőlem kívántál, oly örömest kínálom fel neked, hogy én még inkább kívánom azt, s a maga idején majd bizonyítani is fogom. Munkáimról azt írod, hogy gyönyörködtetnek, bárcsak segítenének is! Az a munka, amelyet most készülök kiadni, remélem, majd erre is megfelel; fejedelmet mintázok benne, s az állam kormányzására hivatott férfiakat.* Bevallom, írása sok fáradságomba került, de nektek írtam, nektek, s nem a tömegnek, amely nem fogja azt megérteni, s ha megérti, hasznát nem veszi, mert a tanítás nem reá tartozik. A kormányzás és parancsolás tiszte titeket illet, a köznépnek – mint ez megmondatott – az engedelmesség dicsősége jut. Isten veled, Nemes Báró. 1589. június 5.
Pirnát Antal fordítása latinból
Forgách-Lipsius, 11.