Szolgálatomat ajánlom kegyelmednek mint bizodalmas régi uramnak, áldja meg Isten stb.
Nagy örömmel értettök e napokban mind egyebektől s mind főképpen a kegyelmed leveléből, minemő győzedelemmel látogatta meg Isten kegyelmeteket,* ki az jó Istennek nagy kegyelmessége az övéin, jele is annak, hogy őfelsége jam non in perpetuum irascitur nobis, [már nem haragszik ránk örökké], horgot akar vetni a kevél és felfuvalkodott ellenségnek orrában, el akarja őket vetni rúlunk, ha keválképpen hálaadással tudjuk venni tőle ilyen nagy kegyelmességét.
Ez a victoria [diadal] amint látom inter paucas potest numerari, si et vim et multitudinem hostium et alias circumstantias perpendamus [a kevesek közé számláltathatik, ha jól meggondoljuk az ellenség erejét, sokaságát és egyéb körülményeket].
Sed alii currus, alii equos, nos nomen Dei n[ost]ri memoremus. [De egyesek a kocsit, mások a lovat, mi azonban az Isten nevét dicsérjük.] Mindennek ő auctora [szerzője], mindenek könnyen lesznek meg, si is praeeat n[ost]ris copiis, n[ost]rosque proterat perduelles [ha seregeink előtt megy és letapodja ellenségeinket].
Azt is örőlöm szívem szerént, hogy kegyelmed is non solum interfuit, sed praefuit etiam huic tam memorabili praelio [nemcsak jelen volt, hanem igazgatta is ezt az oly emlékezetes csatát]. Ezzel kegyelmed úgy mint megpecsételte omnem anteactam vitam suam plenam semper pulcherrimis et pace et bello facinoribus [a békében és háborúban egyaránt a legszebb tettekkel teljes egész előző életét], kinek memoriája, quamdiu sol et luna erunt [emlékezete, ameddig a nap és a hold meglesznek], mindenkor megmarad.
Adja Isten, hogy ezután is, úgy amint elkezdte, bene mereri de patria, deque religione pergat [folytassa a haza és a hit dolgában való érdemek szerzését]. Erősítse Isten kegyelmedet és in dies confortalja, doceat et manus eius ad bellum et digites ad praelium [naponként buzdítsa, tanítsa kezét a háborúra, ujjait az ütközetre], hogy hunc suum vitae actum, post partum patriae ocium, salutem, tranquillitatem, seris tandem annis, cum summa sua et immortali gloria claudat [életének ezt az idejét hazánk nyugalmának, üdvének, csendességének megszületése után végül késői éveiben a legnagyobb és halhatatlan dicsőséggel zárja le].
Immár mi csak azt várjuk, hogy mindennek jövéjét érthessök, kérjök is, Isten hogy coeptis faveat et dexterae suae viribus adsit suis precantibus, nomenque ejus invocantibus ex intimo corde [a megkezdett dolgokban segítsen, s jobbjának erejével álljon a néki könyörgők és azok mellé, akik szívük mélyéből segítségül hívják az ő nevét].
Most itt aminemő híreink itt vadnak, azokkal akara urunk odaköldeni, holott quod possumus, id praestamus [mikor amit megtehetünk, véghez visszük]; tudja kegyelmed, quo in statu simus [milyen helyzetben vagyunk], mindenfelé kell tekéntenönk, míg Isten így akarja, hogy legyönk. Ez urunk jámbor szolgája szóval mindeneket megbeszél kegyelmednek.
Most nekönk is itt győlésönk vagyon, kiben ugyan csak az forog előttönk, mint kelljen in tantis turbis et tempestatibus [ily nagy zűrzavarban és viharban] magunkat viselnönk.* Kegyelmed énnekem mindenből bízvást parancsoljon.
Tartsa meg Isten stb.
Datae Tordae 20. Maji 1594. [Kelt Tordán, 1594. május 20.]
D[ominationis] V[estrae] M[agnificae] servitor paratissimus
[méltóságos uraságodnak készséges szolgája]
V. Kowachoczy, m. p.
A latin részletek Heltai János fordításai
Szádeczky, TT 1893. 49–50 Nr. 22. S. k., eredeti.