Szolgálatomat írom kegyelmednek, mint szerelmes Asszonyomnak Ángyomnak, Istentől minden jókat kívánok kegyelmednek megadatni mind az kegyelmed javain örülőkkel egyetemben. Magam állapatja felől, szerelmes Asszonyom, azt írhatom, Istennek hála, mind Erzsókkal* öszve jó egíszsígben vagyok, de uram űkegyelme [Szokoly Miklós] igen beteges, most mégis jobbadon vagyon. Szerelmes Asszonyom,
Az kegyelmed mestersígesen gondolt, jó akaratjábul formált és bölcsessígesen írt leveleit megolvastam, kiben úgy gyönyörködöm,
mint az gyöngyhalászok, mikor ű hálójok
gazdag szép prédával,
megtelik gyöngyökkel, azok között alig
hiszi örömíben,
mellyiket kaphassa,
tegye kebelíben.
Az vagy mint az szép parlagon sétáló kis nyakat
kik nagy mulatsággal
vadásszák ebekkel,
mikor félísekben
egynéhányat látnak,
víletlen találnak,
ű nagy örömökben
nem tudják hamarban,
mellyiket költhessék,
indítsák űzésben.
Avagy csak házunknál
(tudom, voltál annál),
mikor kertecskémbe,
megyek be kedvembe,
hogyha megtekintem,
mellyeket két kezem
ültetett vagy vetett
az sovány homokban,
nem tudom mellyiket
szakasszam elébben.
Így én az kegyelmed gyönyörűséggel, hozzám való jóakaró szeretettel megrakott levelít olvastatván, ugyan nem tudom, mellyik ríszíbe gyönyörködtessem szegíny hon lakos szívemet, vagy mellyik ríszít vegyem elő, kire választ írjak kegyelmednek. Gondolván azt is, hogy
paraszt embernek Rómába menni,
bölcsek közt bolondnak vetekedni,
az bölcsessígnek istenasszonyi, Pallas és Minerva* oltalma alatt lívőkkel válasszal igyekezni:
nem különben, mint jó táncost ingerleni
azvagy ugrásra kecskét tanítani.
Látom, szerelmes Asszonyom, és értem, hogy immár kegyelmed Pallas és Minerva istenasszonnak [az szegíny Diana asszont* vadászó seregível hátrahagyván] kedvit találta
szíp csergő patakú,
gyönyörű folyású,
minden szíp füvekkel,
fákkal, virágokkal,
zúgó, csorgó folyás
mellett sok szép szavú,
kiterjedt szép ágú
és gyönyörködtető
fákon nagy ékesen
szóló madarakkal
megékesíttetett
forrással, szép kúttal,
mint egy áldozattal,
holott* firedjenek,
tisztelvín szép barlanggal,
kiknek tudom, hogy az kegyelmed énhozzám való szeretetíért kegyelmed engem is esmeretíbe, kedvibe juttat.
Noha az szíp forrás,
firedís, tisztaság,
erdei szép barlang,
hegyeken, völgyeken
mulatság, nyájasság
nem Pallast, Minervát,
hanem csak Dianát
illeti mint asszonyát.
Mert Pallas, Minerva,
ezt minden jól tudja,
kulcsos várasokat,
laknak szíp várakat,
erdőket, hegyeket,
völgyeket, mezőket
nem járnak, búdosnak,
hanem Dianának,
mint nagy fű vadásznak,
az ű seregivel,
Hamadri Nimphákkal*
engidtek lakóul,
mint atyjokfiának.
Nem fílek azért, hogy azok az istenasszonyok ott, az kegyelmed csinálta forrás kút mellett találtassanak, kiknek lakóhelyek az szép kulcsos városok, királyok, urak házai, palotái; annál inkább*, hogy kegyelmetekírt [?] énnekem választ tehessenek; csak azt lássa inkább meg kegyelmed, Szerelmes Asszonyom, hogy az az kegyelmed csinálta forrás mellett Dianát, az erdőknek, hegyeknek, forrásoknak istenasszonyát úgy ne találja kegyelmed, mint írják, hogy egy Acteon nevű ember találta volt.* De ezeket az köztünk való mulatság kedvéért írám csak, hogy az kegyelmed secretariusa* is, kinek az Úristentől kegyelmeddel egyetemben hosszú életet, minden jót kívánok, ne alitsa,* hogy csak az forrás mellett laknak az poéták. Mert sütnek az homokba is néha tyúkmonyat, noha csak ritkán azért. Mert én orosz poétát Tivadarnál, szentet Ricnél, orosz vitézt sem hallottam többet Ignátenál, kiket tudom, hogy egyik sem ivott* az kegyelmed forrásábul.
Im kegyelmednek, szerelmes Asszonyom, az vont aranyat is elküldöttem, de az én életemben, az Isten látja, soha rosszabbal nem volt igyem, ím az mint megtekerhettem, elküldöttem kegyelmednek. Ezzel az jó Istennek ajánlom kegyelmedet mind az kegyelmed javain örülőkkel egyetemben.
Irtam Kis Várdában, ma, pínteken.
Kegyelmednek szívbűl szolgál:
Telegdi Kata
Kegyelmed az levelet senki kezibe ne adja.
[Oldalt:] A leányasszonyoknak kegyelmed én szómmal mind fejenként szolgálatomat mondja. A leányim is kegyelmednek, mint szerelmes asszonyoknak és mind az leányasszonyoknak szolgálatokat ajánlják.
Horváth I.: T. K. v. 1. 161–164. Másolat.