Üdvözletemet küldöm. Dicső férfiú, egyedüli barátom! Örömest olvastam Kegyelmed levelét és Keckermann úr versét,* akit arcról még nem, de filozófiai írásaiból egyébként már ismerek. A téziseket, amelyekről ír Kegyelmed, nem láttam. Mindnyájan, akik csak szeretjük a tudományokat, örülünk a tudományok virágzásának, és hogy Kegyelmed a maga módocskáján gondoskodik a magyar nyelv elhíresedéséről nálunk németeknél és más népeknél is. Ezt bizonyosra jósolom, mihelyt Kegyelmed szótára megjelenik.
Keckermann úrnak ezt a versét a legelejére tegye Kegyelmed. Lehet is: szép, elmés, tudós vers. Egyetlen kétségem van: hogy a magyarokat helyesen mondtuk-e hagarénusoknak, és hogy a chaldeus magyarázó tévedhetett-e, aki az hagarénusokat Arábiában, Egyiptomban, Afrikában és a legutóbbi időkben Hispániában kereste – helyesebben találta meg – inkább, semmint Pannóniában. Kegyelmetek törzsét mindenképpen szarmatának vagy szkítának gondolnám inkább.
De nem kavarok vitát, és meg fogok egyezni Keckermann-nal, mihelyt megtudom, hogy Arias Montanus, Sanctus Pagninus, a genovai Justinianus és Kegyelmed házigazdája, a jeles Hutter úr az ő véleményén van. A geográfiai dolgokat a népek vándorlásai miatt felettébb homályos találgatások veszik körül.
Éljen Kegyelmed boldogul, köszönöm a tudósításait. Kegyelmed értesítései mindig kedvemre vannak.
1604. augusztus 13. napján.
Lelkéből Kegyelmed barátja:
G. Remus
Uray Piroska fordítása latinból
Sz. M. A. 563–564. Nr. 5.