Édes szerelmes Katám, az szolgám ma, szerdán estve adá meg leveledet, kit bizony igen szívem szerint vártam, hogy hallhassak bizonyost felőletek. Akartam volna, édes Katám, ha megírtad volna nyavolyádat, kérlek is, édes szerelmesem, ne késleld ott szolgámat, hanem írd meg, mentől hamarább lehet, ezt is szintén eluntam vala várni. Soha nem tudom vala mire vélni késését. Szomorú szívvel olvastam mind az két leányomnak* betegségeket. Bisalmát söttess, édes Katám, az Annocskának, ha az mellét fájdalja, vacsora után nádmézzel add megenni, mikor le akar feködni, osztán ne igyék reá. Jó az nátha, hurut ellen, csak hogy nem kell hajadon fővel és mezítláb járni, söveg legyen mindenkor fejében. A kisleányomnak eléggé keresém orvosságát, de nem tudok semmit találni.* Vagy hogy az dajkája talám nehézkes, vagy hogy sok gyümölcsöt eszik, avagy édes mustot iszik, mert attul is megtörténik. A könyveim mind otthon vadnak, nem tudok mi orvosságot mondani. Bizonyos, ha az dajkátul nincsen, az gyomrocskája hölt meg, hogy nem emésztheti meg szegény. Az Istent kell kérnönk, édes Katám, hogy ő szent felsége gyógyítsa meg. Bizony, szívem szerint bánnám, édes Katám, ha az körösztelőjére haza nem érkezhetném. Ne is legyen, ha egyéb lehet benne. Itt is, valaki tudós asszony, eleget keresék orvosságot neki. Zeczenyné* kődett írást, fölöttébb dicséri, próbáljátok meg azt is, édes Katám, az elsőt. A másikat nem szintén dicsérhetem, miért hogy ital, nem kölső. Az öreg embernek is nehéz az ital, de ha egyéb nem lehet, osztán benne azzal is kell élni. Az dajkának adjatok, édes Katám, ebéd előtt és vacsora előtt bisalmát enni egy kalánkában. Nem árt, édes Katám, egy kevés pecsételt fődet faragni,* ím, oda kődtem, és az gyermecskének meginnya adni az dajka tejében. Ha egyéb nem lehet benne, keressétek meg az én könvemet, kit szegény Zokolinénak* mutattam vala, abban ha Czegledj* hozzád menne, elég orvosságot találhatna benne bizonyost. Én addig, míg Buda felől valami bizonyost nem hallhatok, olyan vagyok, mint egy rab, sohonn nem mehetek. Az után mentest mennék hozzád, édes szerelmesem, mert hitemre, akár törjem, akár tagadjam, bizony, bizony, bizony semmiképpen nem lehetek nálad nélköl. Nem is hozatlak, édes Katám, magam megyek, édes Katám, ha Isten akarja, éretted. Mihelen Isten idehoz benneteket, mindennek jobb egészsége leszen. Itt most egyéb újságot nem kődhettem, hanem három citromot és tizenegy habarnicát [osztrigát]. Ez napokban öt tatárt is küldök az lugas kertben kapálni, most vettem őket. [Diós]Győrben hatodik vagyon. Az Istenért kérlek, ne köttesd valami rossz emberrel, tudatlannal az ujjadat. Nem tudod te, micsoda az. Nem jó avval tréfálni. Lám akkor soha meg nem mutatád énnekem, énvelem akkor igen jó flastrumok voltak, régen bizony el is felejtetted volna. Ezeknek utánna az Úr Istennek ajánlak, engedgye ő szent felsége, hamar való nap láthassuk egymást jó egészségben. Datum Várad, 31. Octobris 1602.
Egyedöl csak tied, édes Katám.
NP
Benda, 25–26. Nr. 22. S. k., eredeti.