Az igaz szerelmemnek ajánlásának utánna. Édes Katám, az Isten áldjon meg kivánságid szerént való sok jókkal, szerelmes gyermekiddel egyetemben. Én, Isten akaratjábul jól vagyok. Nekem szerelmes leveledet, kit nagy örömmel és szeretettel vettem, megadták, legyen Istennek hála, hogy ő szent felsége jó egészséggel látogatott meg, kit hallhassam sokszor, édes szerelmesem, bizony szívem szerint kívánom. Hozzám való igaz engedelmes szerelmedet, kiben én nem kételkedtem, magad nekem igen kedves édes kezeiddel is megmutattad, idővel talám nem leszek háládatlan érette. Csakhogy igen ritkán kezdek efféléket látnom, de talám, édes Katám, ezt sem érdemlettem volna tőled. Mindazonáltal, mikor kedves jóakaratod, írj énnekem, mert ugyan lőn az Isten áldásával, kit mivel szeretett, azzal ne éljen. [!] Én bizony nagy boldogságnak tartom, hogy tolmács nekől nem szőkelkedőnk, sem szemben való létönkben, sem írásunkban, bizvásban írhatunk egymásnak immár mindenekről.* Az napot, ki kilencedik pinkesd havának [május 9.] örömest elvárom, minthogy egyéb sem lehet benne, én ez sovanyu keszelcés bőtben* is örömest elhoztalak volna, könyő az várakozás, kinek nem kell. Az szolgáimat, édes Katám, oda kődtem hozzád, kik felmennek Bécsben; minthogy messze vagyon, 100 mérföld ide, ott el nem készíthetnék ruháidat addig, hanem minden eszközivel egyött csinálatlan hozatom alá, mentől hamarább lehet. Im jegyzésben kődtem az mit Bécsből kell hozni, az mi tetszik, hadd helén, az mi nem, írass más szinőt helében. Ezeknek minden szerszámát, korcovágját, peremét, bélését aláhozzák, mert bizony ott fenn el nem készölhetne akkorra mind. Nem jó volna mind egyfélét vennönk, mert tudod, édes lölköm, hogy az enyim az bizony tied. Rossz dupla bársonnak is 6 és 7 forinton kell itt venni singit,* ott fenn én réfit,* ki egy előarasztal nagyobb a singnél, 4 forinton megvehetem. Hiszem, az Isten felviszen innen benünket az oda fel való házunkhoz* valaha, kihez csak kilenc mélföld Bécs. Szemönkkel látott marhát vehetönk kedvönk szerint. Ezenkivöl az mit szolgáidnak parancsolsz, én azért kődtem arra, azok semmit nem késnek, ismég hamar meggyőznek, én meghattam, Kis Várdára hozzanak mindeneket. Az szekeredet is ott ne[…],* ezeket, édes Katám. Énnekem jó szabóm vagyon, kit most fogadtam meg, tudgya csinálni az szoknya és köntös formáit, hattam [meghagytam], hogy aláhozzák Bécsből. Hónap, ha Isten akarja, Hadadban megyek Veseléninéhez, hugomhoz.* Onnét megtérvén, ha szépen kérsz, hozzád is elmegyek, ha nem bánod, azért lássad, édes szerelmesem, ha kellek-é vagy nem. Váltig commendálnám [ajánlanám], kelletném magamat, azért ám meglátod, mit cselekszel velem, elhittem, hogy nem szabad most. Az öcsémnek* mond fohászkodó szerelmes szolgálatomat. Ha oda megyek, kezed fogom, vagy szabad, vagy nem. Ezeknek utánna adja Isten, édes Katám, láthassuk egymást jó egészségben. Ez levély kőtt Váradon, 20. Martii, 1600.
Csak az én édes Várdai Katámé
Niary Pál mp.
Benda, 13–14. Nr. 5. S. k., eredeti.