Illustris ac magnifice domine observandissime, servitiorum meor[um] parat[issima]m com[m]endationem. [Híres, nagyságos és igen tisztelt uram, készséges szolgálataimat ajánlom.]
Az Úristen Nagyságodat áldja meg mindennemö lelki-testi jókkal, és tegye boldoggá mindenekbe azokba, az kik az Úristennek neveinek tisztessígire valók, az ő anyaszentegyházának javára, lelkünk üdvessígire, minekünk megmaradásunkra.
Az Nagyságod levelit nekem ez elmúlt napokba megadá az Zakmarij [szakmári] udvarbírája, Miklos deák. Az mellett az basa levelit is meghozá, melyet nem az basa kedvéért, hanem a modestiát [illemtudást] nézvény, Nagyságod tekintetiért, megolvasásra vettem el tőle. Legyen hála az jó Istennek, hogy Nagyságod egészigbe vagyon, az mint Nagyságod írja. Ennek utánna is tartsa meg Isten Nagyságodat az ő nevinek dicsíretire, anyaszentegyházának megmaradására.
Minemő ítéleti Nagyságodnak énfelőlem legyen, az Nagyságod leveliből értem. Nagyságod méltón írja, hogy sok gondolkodásira lehetnek ez mostani nyomorult időbe, ki bizony úgy is vagyon. Mert lám, én voltam az az ember, egyik, kiről gyermekkoromban azt tanultam vala az scholába: Nux ego iuncta viae, cum sim sine crimine vitae, A populo saxis praetereunte petor.*
Bizony igaz az Nagyságod írása, mert az mi urainknak fejedelminknek, teljes igyekezetekkel igazán szolgáltak, pro posse [lehetőség szerint], az én eleim. Én is, az szegény eleimnek utolsó megkeseredett maradéka lévén, az mennyire az Úristen erőt adott reá, teljes életembe, Istenemnek utánna az ő szentsíges vezérlésiből, segítsígiből, Istenemnek, uramnak és hazámnak az én vékony erőm szerint, igyekeztem híven és igazán szolgálni. Kiről nekem földi emberek is bizonságim lehetnek, s az egész Magyarországot, kik istenes emberek, hívom erre bizonságul. Sőt még az pogán nemzetsig is, sok értelmes közölök, erről bizonságot tesznek énmellettem. Az haszna ennek mi lött légyen, az Nagyságod ítéleti igen igaz. Több hasznomat ennek utánna sem várhatom ezből, hanem: Bona consciencia est iuge convivium [a jó lelkiismeret tartós vendég].
Bizonyosson azt is elhittem az Nagyságod írása szerint, hogy az emberek ennek utánna is nem úgy cselekednének, az mint érdemleném, az mint Basta most is velem cselekedett, jószágomat, udvarimot, jámbor szolgáimnak házait elégettette, az szegín atyám, anyám koporsóját is feltörték, hanem az mint nekik tetszenék, ha az Istennek mélysíges providentiája [bölcsessége) ezt az emberekre bízta volna. De kell magamot tartanom Isten segítsígiből az Dávidnak harminchetedik psalmusához.*Az Úristen, ki hozza meg az én igazságomat, mint az világosságot, és az délt, ha az emberek között eltapodva leszen is.
Értem az Nagyságod előmenetelit is, kit kévántam, s kévánom is avégre, hogy az örök Istennek szent neve tiszteltessík, és legyen az ő nevinek dicsíretire, anyaszentegyházának épületire, megmaradásra, és nemzetsígünknek javára. Végezetre az Nagyságod intésit is, melyben Nagyságod egyebek példájával int, hogy némelyek etiam in rebus dubiis [a kétséges helyzetekben is] nagy dolgokat próbáltak, és az Isten jó exitusát [végét] adta. Ez mellett Nagyságod jóakaratját is ajánlja nekem, megszolgálom Nagyságodnak az Nagyságod jóakaratját, nincsen is az Nagyságod jóakaratjába nekem kétsígem. De rövidenen én Nagyságodat azon kérem ugyan az nagy Istenért, Nagyságod ex heroica sua natura [hősi természete folytán] mutassa ezben főképpen meg hozzám jóakaratját, hogy Nagyságod ne keserítsen időnap előtt oly dologra, kiben az én Istenemet, conscientiamat [lelkiismeretemet] és tisztessígemet megbántsam, lám én Nagyságodnak az mennyibe lehetsíges, szeretettel igyekeztem, igyekezem is szolgálni. Tekintse meg Nagyságod azt is, eddig minden nemzetsígem tisztessíggel élt, tisztessíggel holt meg is. Én is ne menjek lelkem fájdalmával, rút gyalázattal koporsómba, holott immár életemnek jobb részit megéltem, és életemnek csak az utolján vagyok. Sőt Nagyságod oltalmazza az én megnyomorodott jószágomat, hozzám tartozókét és szolgáimét, kik elég nyomorúságba vadnak, csak egy levelemet sem hozhatják jószágombul, az Nagyságod szolgái mindjárást fogják őket, és [Sáros]Patakra viszik. Tudja Nagyságod, én ennekelőtte is Nagyságodnál fő okkal azzal mentettem magamat, hogy én az én uramnak [II. Rudolfnak] erős hittel vagyok köteles, nagy tisztbe is vagyok utána, pecséti is nálam vagyon. Kiket az míg én az én uramnak nem resignálhatok [adhatok vissza], ítélje Nagyságod jó lelkiesmérettel, micsoda lelkiesmérettel indulhatnék állapotomnak megváltoztatására (módja nélkül). Magam egészsíge felöl Nagyságodnak azt írhatom, én igen beteges, eltörődött ember vagyok, csak tengek egy naprul másra. Az Úristen Nagyságodat hosszú ideig jó egészsígbe éltesse és boldogítsa minden dolgaiba.
Datae ex arce mea Eched die 14. Marcii, Anno 1605. [Kelt ecsedi váramból, 1605. esztendőben, március 14. napján.)
[Ui.:] Nagyságod ír énnekem arrul is, hogy ha nekem tetszenék, Nagyságod emberét bocsátná hozzám, én az Nagyságod ebbeli akaratjának nem ellenkezem, csakhogy Nagyságodat azon felette igen kére[m], hogy Nagyságod várjon alkolmatos üdőt neki, látja Nagyságod gratis oderunt me [kegye miatt gyűlölnek engem], és az én eleitől fogva való istentelen gonoszakarómnak [Bastának] (aki engem el akar árulni) jószágomat rontja, égeti, lába köztönk vagyon: és szintén talám mostan is engemet rabol ártatlanol, és minden igaz ok nélkül; ki az én fejedelme[m]től több hozzá hasonló társaival űze, az magyar őfelsíge híveit tőle elrémíté, idegeníté. Ezen is kérem Nagyságodat, mikor Nagyságod ide akar küldeni, adja értésemre Nagyságod egynéhány nappal, várhassa[m] itthon az Nagyságod emberét, ezen is felette igen kérem Nagyságodat, Nagyságod küldjön oly Nagyságod emberét, kivel én is tudjak beszélleni az Nagyságod izenetiről etc. Látja Nagyságod, csudás az üdő, magával sokat hozott az emberek köziben.
Ill[ustris] ac Mag[nificae] d[ominationis] Vestrae S[ervit]or paratiss[i]mus [Híres és nagyságos uraságodnak készséges szolgája],
Comes [Gróf] Stephanus de Bathor m ppria
Balázs, 45–46. Nr. 2. Eredeti.