Nagyságos és Tiszteletreméltó Uram. Nagyságos Uraságodnak szolgálatomat ajánlom.
Mielőtt Nagyságod igen nyájas levelét Wesselényi Ferenc úr nekem átadta, már Báthori [András] bíboros úr Őnagyságától és a nagyságos lublini nádor úrtól [Mikolaj Zebrzydowskitól] s magától Wesselényi Ferenc úrtól meghívattam ebbe a török háborúba,* akik előtt nemcsak hogy nem mutattam idegenséget e háborúval szemben, hanem még feltételeket is javasoltam, melyek alapján megállapítani óhajtanám, hogy milyen zsoldot ígérjenek mind számomra, mind azok számára, akik a magyar várakból majd hozzám jönnek, és dolgaikban kiválóan tevékenykedni fognak, ha a zsoldról bizonyos és csalhatatlan tárgyalást kezdenék. Miközben e javaslataimra bizonyos választ várok, ím nekem a várakozónak kézbesítik Nagyságos Uraságod nyájassággal, jóakarattal telt, várakozásomat felülmúló levelét, mely nemcsak engem, a már pályán futót (mint mondani szokás) lelkesített fel, hanem minden ingadozásomat megszüntette, melyet mind a magam, mind katonáim zsoldja felől éreztem; főleg mert megértettem, hogy Nagyságod Wesselényinek teljhatalmat ad, hogy velem megalkudjék, mert hiszen ő már velem minden dologban megegyezett, és az egyezmény feltételeit Nagyságodnak meg is küldte. E levél olvasásától felbuzdulva és nekibátorodva bízom abban is, hogy egyáltalán nem történhetik meg, hogy én és katonáim, kik hazájukat és biztos és tisztességes zsoldjukat Nagyságod szolgálata kedvéért elhagyandjuk, illő zsoldunktól elüttessünk. Annakokáért nagyságos Wesselényi Ferenc úr barátságára hagyatkozom, az ő szavában hallva Nagyságod hatalmát. Vajha pedig a nagy Úristen annyi jutalmat adna nekem, hogy Nagyságod megtisztelő meghívását vérem hullásával kiérdemeljem, és sem kevesebb, sem drágább nem történhetik velem mint bebizonyítani, hogy Nagyságod nem érdemtelenül hívott engem oly szeretettel ebbe a háborúba. Isten tartsa meg Nagyságodat jó egészségben és boldogságban. Kelt Dembnóban 1590. május 9-én.
Nagyságod örökös szolgája
Gyarmathi Balassa Bálint
D[e] B[alassa] G[yarmat]
Eckhardt Sándor fordítása latinból
Eckhardt-Stoll, 408–409. Nr. 93.