[…] Ne véljen uram, senki oly bolondnak, hogy ha ott kinn* tisztességesen szolgáltatnának velem, hogy örömesben az szolgálatban, mint az versfaragásban nem foglalnám az elmémet. De ha nem szolgáltatnak velem, meggyek? Az hibei bíróságot vegyem-é fel?* Nem illik. Megházasodjam-é? Annak ellent mondtam. Azért uram így lévén az dolog, hogy meg sem házasodhatom, s az szolgálatra sem lévén hivatalom, nem jobb-e itt kisebb bosszúsággal s elmémnek vékony törődésével urakkal s hercegekkel való nyájasságban az időmöt elmulatnom,* mint otthon csak az sanyarságban és morgolódásban? Bezeg ha valamely szorgos gondot bíznának reám, mint Tatát vagy Palotát,* ahol kinkintelen* distrahálnom [elvonnom] kellene az elmémet az Virtus gyakorlásra, elhadnám Krakkót érrette, s úgy el is távoztathatnám az emberek rágalmazását, mert az mindennapi munka és fáradság az testet is megszelidítené, az gondviselés penig az elmémet is megenyhítené az hivolkodásban, mert alio esset mens atque cogitatio conversa, atque in unico solaeque Virtuti exercenda studio omnis cura defixa etc. [mert akkor másra fordul az elme és gondolkodás és minden gond csupán a vitézi erény gyakorlására irányuló igyekezetre van lekötve stb.].
Eckhardt-Stoll, 413. Nr. 97. Madách Gáspár másolata Rimay János nyomán.