93. [1593.
esztendőben március 21-én.]Nagyságos úrfi, nekem igen jó, meghitt, bizodalmas uram! Isten adja meg Nagyságodnak, valamit Nagyságod kíván, ha szinte az Stalmaster leánya lesz is.*
Bécsbe létemben keresett itt Nagyságod levelével Nagyságodnak egyik szolgája. Skatulát is hozott volt, négy pecsétest hiszem, kit csak megmutatott a Galenus-szabású* szolgámnak, agg Márkusnak, s meg[int] visszavitte magával. Az az ám, hogy csak mutatá neki, mint Isten ígéret földet Mózesnek, de nem engedte, hogy örülhessünk neki. Ha Nagyságod akaratjából mí[v]elte, értem az okát, tudniillik, hogy aval híjjon mint egy kiáltóval Nagyságod Újvárba,* de még aval Nagyságod arra nem veszen. Nagyságod elmente után jutottak vala valami új versek elmémre, Poszedarszkynak adtam,* Nagyságod kérje el tőle. Nem rosszak bizony, az mint én gondolom. Ha Nagyságod az gyűrőt Fulviának megküldené,* bizony oly verseket küldhetnék, hogy az Stalmaster leányának (ha értené ám) megímelyednék az gyomra belé miatta!*
Új hírt semmit Nagyságodnak nem írhatok olyat, ki öröm
vagy bánat lehetne, hanem csak ezt, ha megírom, hogy az én roh [sötétbarna] lovamot
és fakó lovamot én tizenkétszáz forinton adám el egy német úrnak. Két százát
ugyanitt megadá benne, az ezerét otthon adja meg házamnál, mert oda jű az
lovakért velem. Mihent ott megadja az árát, ottan Erdélbe megyek enmagam is
lovat venni esmét az pénzzel. Én az vén cigánkínt csak cseréléssel élek ezután,
mert látom, hogy a jó királnak nem kellek. Isten éltesse Nagyságodot. S minden
dolgodba adjon jó véget. Írtam Pozsomban. 21. Martii A 93. [1593.
esztendőben március 21-én.]
Nagyságod jóakaró szolgája, amíg él:
a Balassy Bálint D[e] B[alassa] G[yarmat]
Eckhardt-Stoll, 433–434 Nr. 105. S. k., eredeti.
