Fenséges herceg és nekem mindig kegyelmes Uram!
Hogy Újvár vára a biztos uraknak nem volt átadható, ebben az ügyben sem az erőszak nem az oka, sem pedig az a törekvés, hogy Őfelsége [II. Rudolf] uralmának ne engedelmeskedjem, hanem inkább az, hogy hiányzott a bírói ítélet a zálogösszegről, amivel ki lehetett volna mutatni, hogy kiknek mennyit kellett volna kifizetni.* Ugyanis ha nekem a záloglevél szerint az újvári összegből járó rész kifizettetett volna, és ha a viglyesi ügyben új ítélet láttatott volna (amit Fenséged már korábban megengedett, de nem tudom, miféle sürgős dolgok engem idáig a végrehajtáshoz el nem juttathattak), aminek különösen a miatt az összefüggés miatt, mely a viglyesi ügynél az újvárival kapcsolatban igen nagyban közrejátszik (mert néhai Balassa András a viglyesi javakból azzal együtt, ami neki járt, a mienket is az újvári zálogláshoz ravasz csellel hozzáadatta és átíratta) meg kellett volna láttatni, semmi sem lett volna számomra alkalmasabb, mint újvári porcióm felvétele után engedni. Ezt maga az ítélőmester előtt kijelentettem, és úgy vélem, Fenséged a biztos urak leveléből teljesebben megérthette. Annakokáért mivel nem az én bűnömből, hanem inkább mivel az ítélőmester ebben az ügyben semmiféle ítéletet nem hozott, történt, hogy a zálogösszegről folyó vita a tanácsos urak komolyabb tanácskozására utaltatott, kiknek gyűlése ebben a június hóban lesz. Fenségedet alázatosan kérem, hogy ezt a dolgot ne énnekem rója fel; jól tudom ugyanis, hogy én sem nem akarom, sem nem tudom Ő Cs[ászári] Felsége életében ezt a várat megtartani, és hogy kész vagyok, ha ugyanaz az összegrész, mely a záloglevél tartalma szerint nekem jár, kifizettetik, és a viglyesi ügyben az új ítélet végrehajtatik, az újvári javakat átengedni. Hogy pedig az újvári összegből az én részem hány forintot tesz, azt a tanácsos urak vagy magának a Nagyságos nádori helytartó úrnak ítélete fogja megmutatni, amibe nekem akarva, nem akarva bele kell nyugodnom. Esedezem azért és Isten könyörületességére hivatkozva könyörgök, Fenséged térdeihez esvén alázatosan kérem, hogy az igazságért, melynek menedéke gyanánt ismerem Fenségedet, a tanácsos uraknak rendelje el, hogy a viglyesi ügyet köztem és Balassa Zsigmond között végre új ítélettel döntsék el, nehogy az ígéretet, hogy Fenséged kegyelméből ez ügyben új ítéletet látnak, minden hatály nélkül, hasztalan reméltem legyen. Ha én Újvár várát, mely Őfelségéé, szabadon visszaadom, adassék vissza nekem is a viglyesi javakból nekem járó porció vagy annak összege, hogy Fenséged ettől az állandó gondtól végre megszabadjon, és hogy mindenkinek visszaadják a magáét, nehogy kiűzetvén, okom legyen ez ügyben Isten és emberek előtt a nekünk szolgáltatott igazság miatt és elvett javaim miatt panaszkodni. Mindezekről várom Fenséged kegyelmes és szíves válaszát.
Fenségednek örökké hű szolgája
Gyarmathy Balassa Bálint
Eckhardt Sándor fordítása latinból
Eckhardt-Stoll, 436–437 Nr. 107. Másolat.