109 Rátkai György Szenci Molnár Albertnak

1611. február 22. Nagyszombat

A jelenvaló és az eljövendő életre szívből kíván minden boldogságot, és legkészségesebb igyekezetét ígéri.

Hogy Hírességedet mindezidáig még csak egyetlen betűvel sem szólítottam meg, kérem, méltóztassék nékem megbocsátani. Megvolt ugyanis bennem a jó szándék, hogy gyakrabban írjak, de nem volt ráérő időm, és nem lehetett írnom a sok éjszakai munka és egyéb más okozta akadályok miatt, melyekről éppen most nem lehet írni. Hírességednek a könyvnyomtatás munkájában való szorgalmatosságát nemcsak az istenfélő lelkek dicsérik, hanem még az ellenségek is. Ugyanis november hónapjában láttam Kegyelmedék új Grammaticáját, melyet erősen kért tőlem kardinálisunk [Forgách Ferenc] az ő Pázmány Péterével együtt, és az egészet végigolvasta, csodálva dícsérte, csak a Ramus-féle módszer nem tetszett nékik. Hogy mennyit nyert sok istenfélő ember akár itt nálunk is a magyar Biblia olvastán, nem tudom eléggé magasztalni.

Az elmúlt évben Pétzeli Imre uramhoz küldtem egy könyvet, melynek címe: „Fides Jesu et Jesuitarum” [Jézus és a jezsuiták hite],* amely nem kevés erőtlent erősített meg mind iskolánkban, mind az eklézsiában, és sokan óhajtják. Láttam egy új kiadást nemes Asztalos uramnál, mely bizonyosan hasznos az eklézsiának, de hogy hasznosabb lehessen, újra meg újra kérem Hírességedet, alkalomadtán tessék magyar nyelvre fordítani, ha lehetséges. Bizonyára sokaknak épülésükre és az igazság megismerésére igen hasznos lesz.

A mi Makai Máténk nem akarta vélem együtt hordozni Krisztus és az evangélium keresztjét, hanem az év végén Losoncra távozott, ahol a vámházban vagy harmincadvámnál ül, ahonnan el kellett távoznia, inkább követvén szent Máté nyomdokait.* Megjósoltam néki, hogy az lesz, ami megtörtént Jónással is,* és megbánja ezt a tettét. Patrónus urunk, Asztalos gyakrabban gyengélkedik, és alig áll a lábán. Őrizze meg Isten az ő eklézsiájának jóltevőjét.

Az istentiszteleti helyet mindeddig megtagadta tőlünk sok és hatalmas ellenfelünk, mégis reméljük, hogy a nádorispán [Thurzó György] érkeztével megkapjuk, aki bár háromszor utasította a tanácsot, mégsem ért el semmit. Belső gyűlölködés is üldöz, de tűrve elviseljük. Transsylvania fejedelmének [Báthori Gábornak] negyvenezer válogatott hajdúja van, és ezekben a napokban meghódoltatta a Moldaviának és Havasalföldnek nevezett vajdaságokat, legyőzvén a tőle elpártoltakat. A szebeni bírót, a jegyzőt és egy tanácsbélit pedig lefejeztetett, a többieket fogva tartja; a tanácsbélieket a napfényre került gyanú miatt.

A mi Kolonicsunkat és Thuri Ferencet Érsekújvárt megfosztották hivataluktól, és őket a pápista gabonaraktárak kapitányai váltották föl. Iskolánkat Soós István vezeti, a Krisztusban megnyugodott tisztelendő Soós István uram fia. Eklézsiánk eddigelé az előbbi állapotban táplálkozik Isten Igéjével. A háromszor legjobb és legnagyobb Istennek ajánlom Hírességedet.

Kelt Tyrnaviában az 1611. évben, február 22-én. Fényességed legjobb akaratú barátja:

Rátkai György,
Krisztus evangéliumának tanúja,
sebtiben, mindenféle üggyel-bajjal
körülvétetve

Utóirat. Nemes Asztalos András uram február 20-án az 1611. évben megkapta Hírességed Hannoviában [Hanauban] szeptember 18-án írt levelét, az új Grammaticával [Nyelvtannal] és a kézirattal együtt, és Kegyelmed atyjafiaihoz írt levelét; mind jól vannak. Igen-igen hálás Hírességednek, és jómagát és igyekezetét ajánlja, szeretné, ha Kegyelmed megbocsátana néki, hogy ő maga nem tudott írni a levélvivő túlságos sietsége miatt. Éljen Kegyelmed igen sokáig és nagyon boldogan!

Déri Tibor fordítása latinból

Sz. M. A. 616–618. Nr. 30.




Hátra Kezdőlap Előre