Nem emlékezem, hogy még egy nyarat annyi utazással és oly gyakori kimaradással töltöttem volna el, mint ezt az ideit. Háromszor utaztam Kasselbe, ugyanannyiszor vagy még többször Frankfurtumba és Hanoviába, kétszer jártam Herbornban és Dillenburgban. A múlt hónapban meglátogattam heidelbergai barátaimat is, azt remélvén, hogy ott találom a beregszásziak levelét, amelyről Samaraeus úr állítja, hogy neki nem adták át. A velejét megírta már a híres-neves Szepsi Mihály úr, a [sáros]pataki iskola rektora. 100 forint útiköltséget ígérvén hívnak városi iskolájuk igazgatójának. Szerény helyecske és gyér jövedelmű, ahogyan az ékes férfiú, Fegyverneki János uram beszámolt róla; ő két esztendeig állt amaz iskola élén, mielőtt az akadémiába jött. Olyan vágyakozás lobbant fel bennem hazám után, hogy miután a felséges fejedelemnek Grammatikámat átnyújtottam volna,* bizonyára az Őfelségétől kapott tisztelő ajándékot útiköltségre fordítottam, és vígan tértem volna meg hazámba, különösképpen azért, mert Őfelsége ajánlólevelet is ígért ahhoz, akit megnevezek, valamint Magyarország főembereihez. De váratlan megérkezett nyolc hazámbéli, Marburgban deákoskodó magyar, s az általuk hozott levél barátaimtól teljesen megváltoztatta visszatérésem szándékát, vagy legalábbis elnapolta. Azt mondják ugyanis mind és erősítik, hogy egyetlen szótár kibocsátásával, amit a deákság egész Magyarországban szomjúhozik, többet csinálhatok mind az egész hazának, mint ha egyik helységében több évig tanítom az ifjúságot avagy az egyházközséget. Minthogy pedig e dolog felől már nem kevés barátomnak tettem ígéretet, örömmel ragadom meg a kínált alkalmat a Szótár hanoviai kibocsátására. Ennek változtatásain, öregbítésén már régóta dolgozom. Hozzáadtam a görög szavakat, hozzátettem bizonyos syllabák [szótagok] nagysága szerént poétai auktoritásokat, és szinte más szótárrá változtattam át.* Nem fogok ugyan nagy árat kapni érte ezektől a könyvtárosoktól. Mégis örvendek, hogy szerencsétlen kis hazámnak kívánságát megelégíthetem. Mert fölöttébb sok levélben ostromlottak érte barátaim, azon panaszkodván, hogy a Szótár elkelt, mielőtt tudomást szerezhettek volna róla, és ahány deák Marpurgumba, Wittenbergába vagy Heidelbergába érkezett, mind erősítgette, hogy meghagyták nékik: ha találnának még példányt, vegyék meg számtalan barátjuknak és Magyarországban hagyott tanítványaiknak. Így hát, amit négy vásárban kerestek hiába, ha Isten is úgy akarja, kibocsátom a húsvéti vásárra. Kezdetben ezt az öregbített kiadást is néktek, nürnbergieknek akartam felajánlani, és a kiadást hazatérésem idejére halasztani, de amikor meghallottam, hogy a Hutter család összeomlott és elszéledt, s a könyvnyomtató műhelyt is megkaparintották a hitelezők, és különb-különbféle csonka példányokkal egyetemben eladták, nem reméltem semmit amaz alkalomtól, a mostanit viszont örömest ragadtam meg. Minthogy az elöljáró beszédek nürnbergi cenzúrájától is félek, s olyan szálláshelyet sem reménylek, amilyen itt kínálkozik, írtam a minap a híres-neves Rittershusiusnak is, egyszerre a méltóságodnak írt levéllel, és kértem, hogy ne késlekedjék elküldeni hozzánk a Ius Hungaricum megjobbított példányát, és írja meg, mennyit kér fáradságáért. A kiadás gondját a híres-neves zürichi Johann Rudolf Lavater úr, a hanaui iskola rektora viselné földijével, Konrad Biermannal. Íme elfoglaltságaim miatt nem tudok őméltóságának írni. Fölöttébb kérlek tehát, legnemesebb férfiú és legóhajtottabb jótevőm, ne vonakodj efelől őméltóságát meginteni, nevemben szeretettel és tisztelettel üdvözölni, s Grammatikám egy példányát átnyújtani addig is, amíg hálámról fényesebb ajándékkal bizonyságot nem tehetek. Amely példányt néked küldök hitványka viszontajándék, kérlek, fogadd kegyesen, és méltasd arra, hogy heverő idődben belepillants. Nékem is jóságosan bocsásd meg, hogy a felül mondott elfoglaltságaim miatt hálaadó voltomat e nyáron gyakrabban nyilvánítani nem tudtam. Ezt a feladatot a jövőben nem hanyagolom el, csak Isten adjon hozzá erőt és szolgáltassa a reménylett alkalmat.
A kiváló és nemes Asztalos András úrnak is írtam levelet, valamint szülővárosom tanácsának és rokonaimnak, hozzátettem a Magyar Grammatika három példányát, és az egész kötegecskét az ambergai Johann Schönfeld úr útján a te mérhetetlen emberségedhez küldöm, és tisztelettel kérem méltóságodat, hogy szíveskedjék Asztalos úrnak Nagyszombatba továbbítani. Méltóságodnak viszont hálaadó voltomat ígérem, s hogy mindig kész vagyok szolgálatjára, és ha ez ügyben valami költséged esnék, a legközelebbi alkalommal megküldöm.
Légy jó egészségben és boldog állapotban, kiváló férfiú, és bocsásd meg sietségemet. Odaadóan üdvözlöm a híres-neves Johann Curio urat, Burkard urat és az altdorfi akadémia híres-neves professzor urait, nevezetesen Scipio, Queccius, Piccart, Waldung, Mauritius urakat stb. Még egyszer Isten veled és örvendj az Úr Jézusban.
Hanoviában, szeptember 18. az Úr 1610. évében. Méltóságodnak alázatos szolgája:
Molnár Albert
Kurcz Ágnes fordítása latinból
Sz. M. A. 608–611. Nr. 27.