Spectabilis ac magnifice domine, uti frater nobis honorande. [Tekintetes és nagyságos uram, mint tiszteletre méltó testvérem.]
Én kegyelmednek ez ideig írni nem akartam, mert távoztatni igyekeztem volna az Dóczi uram kegyelmed felől elméjében bevött nagy hihetetlenségét, suspicalkodását [gyanakvását], de mivel látom és értem immár, hogy akármint igyekezzék is kegyelmetek az suspiciót magokról eltávoztatni, de haszontalan, mert ha nem tudom, minemű nagy jót az pápista [katolikus] tisztviselőkkel cselekednénk is, hitelt azzal magunknak nálok nem szerezhetnénk, amint én azt az elmúlt tavasztól fogva sokképpen megpróbáltam Dóczi körül, de mind haszontalan; mostan annyival inkább immár, mivel értik az imperiumbeli* gyűlésnek elhaladását jövendő esztendőre, és ha az posoni országgyűlés is re infecta [dolgavégezetlenül] fogott eloszlani, amint én hallom, annyival inkább elrémülnek.* Annak okáért akarék kegyelmednek mostan egynehán szóval írni az előttünk álló szükséges dolgokról. Jól emlékezik, tudom, kegyelmed, azokra az dolgokra, melyekről nekem Béldi Páltól izent, mely dologhoz jóllehet én elein kedvetlen voltam sok ratiokból [okok miatt], kiváltképpen tudván az ausztriai famíliának nagy fejedelmekkel való conjunctióját [kapcsolatát], második az én kicsin állapotom szerént fejedelemségemnek mostani megerősödött szép csendes, békességes voltáról is nem keveset gondolkodtam, kellessék-e ilyen fundamentomos [megalapozott] állapotomat bizonytalan reménységért kockára vetnem, harmadik izgatott ez is, hogy ilyen dologhoz aki kezdeni akar, mélységes tanácsos embernek kévántatnék lenni, nagy értékűnek, melynek egyikét sem tudván magam körül tenni, retteghetek. De ellenben mikoron a magyar nemzetnek nyomorult sorsán gondolkodnám, igaz religionknak* láb alá tapadtatására való, gonosz intentumukat [szándékukat] mikoron sokfelől igen bizonyosan hallanék, igazán mondom, hogy meggyőzött sokképpen nemzetemhez való igaz affectusom [vonzalmam], az nagy Istennek igaz tiszteletihez való nagy zelusom [buzgalmam], és magamban elvégeztem, hogy az Isten tisztessége mellett nemzetünknek szabadságáért kitámadjak, értvén ezen dologhoz kegyelmednek főképpen több keresztyén atyánkfiaival együtt nagy indulatját, akaratját.
Mindazoltától fogva is azért nem aludtam el dolgaimat, haszontalanúl időmet nem töltöttem, noha azt ítélhették volna az emberek magam viseléséhez képpest. Mert ilyen nagy dolognak derekas fundamentumot akartam vetni, olyat, mellyel az egész magyar nemzet élhessen minden szükségnek idején bátorsággal. Ezért ezt vittem véghez, hogy az török császárt [II. Oszmánt] reconciliáltam [kiengeszteltem]. És noha elvégeztem, hogy ebben őhatalmassága ellentartó ne legyen, sőt az magyar nemzetet vegye jóakaratjában óltalmában, elhivén bizonyoson, hogy tökéletesen szolgálnak őhatalmasságának, kiért én kezes leszek; őhatalmasságok ezt, legyen hála az Úristennek, jó végben vitték; tegnap érkezének leveleim a portáról oda bocsátott követemtől; aki írja, hogy minden dolgokat jó végben vitt, és ma lehet 13-ad napja onnét való haza indásának, ez héten megérkezik; követségben császártól temesvári Mehemet basa jő hozzám.*
Második fundamentomat akartam Csehországgal felvetni; ide is Markó vajdát* küldtem vala, ki 29 Julij [július 29-én] indulván Prágából az múlt kedden écaka [!] érkezék haza; legyen hála az Úristennek, ott is azokkal minden dolgot jó végben vitt, semmiben az magyar nemzettől különbözni nem akarnak, örömest együtt élnek-halnak véllek, sőt arra ígérik magokat levelekben, hogy valakit az magyar nemzet királyának választ, ők is azt eligálják [választják] magoknak, és így egy főtől akarnak függeni;* engemet kéretének igen, hogy semmit ne késsem, hanem bátorsággal induljak, siessek egyenesen Posonhoz, ott semmi diffictás [nehézség] nem leszen az dologban, mert együtt értenek velek Turzó uramék, Batthyány, Nádasdy uramék, Révai uram* és sokan többek is egyetértenek velek; leveleket Markó uram szemeivel látta az uraknak, sőt az angliai, dániai királyok, az palatinus Reni, az saxoniai, brandenburgi elector fejedelmek,* Mauritius herceg Flandriából, az velencések és az impériumbeli 72 szabad városok mind confoederaltak [szövetkeztek] velek, ígértek segítséget nekik, igaz igyekben velek élni-halni akarnak, melyre nézve az impériumbeli gyűlés differáltatott [elhalasztatott] jövendő esztendőre, királynak megizenték, hogy visszatérjen, mert ilyen tumultizaló [nyugtalan] állapotban egyik fejedelem sem akarja országát hadni, az háborúságok megcsendesedvén, könnyen lehet római királt magoknak választani,* és így király kénszeríttetett megtérni, Baváriában Monachiumban ment volt, immár mostan hol legyen, nem tudni.
Ezek ennyiben levén, mivel az üdő igen rövid, mert szent Mihál napig [szeptember 29-ig] ott fenn kellene lenni, akarom kegyelmednek értésére adnom, hogy az Úristen velem lévén 27. Augusti [augusztus 27-én] én innét házamból megindulok, és 8. Septembris [szeptember 8-án] Váradon akarok lenni.* Én eddig is megindultam volna, de vártam kegyelmetektől bizonyos választ, akarnám érteni, mihez akarja kegyelmetek magát tartani, de hogy ez ideig semmi bizonyos resolutiom [elhatározás] kegyelmetektől nem jöve, bizony sokat búsultam rajta, kételkedem is némely emberekben. Mindazáltal, minthogy kegyelmetek engemet felindíta, én tovább nem várakozom, in omnem eventum [minden eshetőségre] Isten segítségéből ím megindulok.
Kegyelmedet, édes öcsém uram, szeretettel kérem, sőt az Istenhez és hazájához való szeretetire kénszerítem, immár az dologban mutatio [változás] ne legyen, viseljen úgy gondot az emberekre, hogy ha én kegyelmetekért ilyen dologra vöttem magamat, életemet, országomat, békességes, csendes, szép, bizonyos fejedelemségemet kockára vetettem, kincseimnek elköltését nem szánom, kegyelmetek is úgy viselje magát, hogy az kegyelmetek ígíretiben meg ne fogyatkozzam. Immár semmivel nem jó késni, kegyelmetek egymást jártassa és legyen s várjon készen engemet. Homonnaira* az Istenért legyen gondja kegyelmednek, lám jó módja lehet az dologban. Nekem kegyelmed mindjárt írjon igen bizonyoson mindenekről, értsem, tudjam, mely aránt vagyon kegyelmetek, kikhez bízhatunk s kikhez nem etc. Ez levelem megadó szolgámat [Hatvani Istvánt] expediáltam [kiküldtem] Prágában, akarván bizonyoson értésekre adnom az cseh uraknak, hogy én minden bizonnyal megindulok s elmegyek. Kegyelmedet kérem, instruálja [világosítsa fel] szolgámat, és tudósítsa bizonyoson, hogy ha Bicsére bízvást elmehet-e és Turzó urammal conferálhat-e [összejöhet-e] bátorsággal, mert arra lehetne általjáb[an] útja. Az Istenért, édes vitéz öcsém, kegyelmed serkenjen fel, nyúljatok kézzel immár az dologhoz, mert most szintén az ideje* mindennek. Kegyelmed engemet mindjárást tudósítson minden dolgokról bizonyoson.
Tartsa meg az Úristen kegyelmedet jó egészségben.
Datum Albae 18. Aug[usti] 1619. [Kelt Fehérváron, 1619. augusztus 18-ára.]
Spect[abilis]acmagn[ificae] m[inationis]vestrae uti frater syncerus [tekintetes és nagyságos uraságodnak mint őszinte testvére].
G[abriel] princeps m. p.
[Gábor fejedelem s. k.]
Sinkovics, I. 42530. Nr. 67. S. k., eredeti.