Üdvösséget és békességet kívánok mindkét javunk megújítójában Krisztus urunkban. Dicsértessék Urunk Istenünk neve, aki Bellona torkából – miként Sámson a széttépett oroszlánból – az áhított béke mézét kihozta, és atyailag nyújtja felénk, akik annyi viszontagság gyötrelmétől egészen elerőtlenedtünk: bárcsak ez a hajnal sokáig tartana, és eltartana a legragyogóbb és az örök napig.* A jó reménység oly sokáig aludta álmát, míg a világiak nagyravágyása kimerült és mintegy félig eltemettetett. Az Isten, a mindenható Monarcha csendesítse le azokat a viharokat!
A mi állapotunk pedig a következő: Magyari Ágh Jakab tisztelendő úr, nekem tiszteletreméltó keresztapám a családjával és én a magam háznépével együtt addig tartózkodunk ebben a várban, amíg megfelelőbb alkalom nem nyílik, hogy visszamenjünk a mieinkhez, akik közül néhányan már visszatérhettek lakóhelyükre.* Sokan, éspedig a jelesebbek közül, arra kényszerülnek, hogy itt időzzenek, részint mivel házuk romokban és hamuban elpusztulva hever, részint pedig mivel azokat, akik visszatértek, sem tudja befogadni házaik szorongató szűkössége stb. Mit is írhatnék vagy mondhatnék egészségünkről, Jakab úré nem egészen ép, s kis híja, hogy el nem távozott az élők sorából. Most már jobbacskán érzi magát. Én a feleségemmel meglehetős egészségben vagyok, hála Istennek. Urunk* komisszárius urai ezen a helyen teljesítvén kötelességüket Kassa felé ereszkedtek le, hogy ott is elvégezzék feladataikat. Óhajtjuk, kiváló férfiú, hogy állapotodat, leginkább pedig egészségedet levélben tudasd velünk. Tedd meg azért, hogy kívánságom a legelső alkalommal teljesüljön. A minap írtam neked egy levelet, híres-neves és nekem legkedvesebb Kanizsai úr, amelyre elmulasztottál válaszolni, talán a levél el sem jutott hozzád, vagy pedig gondok árja állta útját a válaszírásban való igyekezetednek. Kérlek téged, férfiak legkiválóbbika, legkedvesebb barátom, János uram, hogy szükségünkben, amelyben, úgy hiszem, össze vagyunk kötve, ne legyen terhedre az, hogy drága édesanyámról tájékozódván értesíts engem. Nem tudom, hogy fordult a szegény özvegy sorsa, vajon él-e még, és hogyan táplálja magát ily nagy szükségben és szegénységben. Sem levelet, sem hírt nem küldött nekem. Az magában elég lesújtó fájdalom nekem, hogy tőlünk annyira távol kell szegénynek élni. Ha az Isten életemet és egészségemet megőrzi, és az oly sok háborútól lesújtott ország állapotát mindinkább lecsendesíti, igyekszem majd előkészíteni a ti vidéketekre való átmenetelt. Méltóságos és tiszteletes Pathay uramról semmit sem hallottunk, mint tisztelt atyámat üdvözöltetem, és kérem, hogyha tanáccsal és vigasztalással szolgálhat, ne tartsa méltatlannak, hogy tisztelendő atyámként ezzel édesanyámat is segítse. Fiúi készséggel igyekszem majd e kegyet meghálálni. Tisztelendő Izsák urat figyelmeztetni kell, hogy oly hosszú hallgatásának vessen véget, és ne tartsa méltatlannak és ne essen terhére, hogy végre valamit nekem is írjon. Üdvözlöm Redneky János urat, és kérem ne haragudjon, hogy némi pénzzel tartozom neki tudja, hogy kimerültünk és elszegényedtünk a sok sanyargatás miatt, amelyektől körülfogva már régóta keservesen élünk. Egyébként ha a nagyműveltségű Váczy István úr búcsút mondott az iskola kormányzásának, ajánlom a műveltségénél és erényénél fogva is jeles ifjút, Saari István urat, aki most nálunk időzik. Tedd meg tehát, kiváló férfiú, hogy őt válasszák helyébe. Várom válaszodat. Többet írni nincs ürességem. Élj boldogul, ó, barátságunk halhatatlan dísze, szeretteiddel egyetemben.
Sebtiben Újvárról, az Úr 1622. esztendejében február 25-én. Tiszteletedhez és szeretetedhez igaz, tiszta és őszinte szeretettel ragaszkodó
Péczeli Király Imre P. S. K.
Ui. A legnagyobb barátsággal üdvözlöm tisztelendő Péter urat, kollégádat, Váczi urat, valamint többi tanítványainkat.
Heltai János fordítása latinból
RMKT XVIIl/2., 258–259. Nr. 3. Kanizsai Pálfi J. másolata.