Seren[issi]me Princeps ac D[omi]ne D[omi]ne obser[vandissi]me. [Fenséges fejedelem és uram, nagyra becsült uram.]
Salute ac servitiorum meorum paratiss[i]ma oblat[io]ne p[rae]missa. [Előrebocsátom üdvözletemet és szolgálataim legkészségesebb ajánlását.]
Ez mostani felháborodott időnek* állapatjára nézvén, nem akartam eddig felségedet írásommal bántani. De ez elmúlt napokban a sok nyomorultak könyörgésére írtam vala Szombatban [Nagyszombatba] Bornemisza János úrnak, a szegíny német rabok mellett, őkegyelme pedig igen alkolmatosnak írja, ha felségedet is levelem által megtalálnám, biztatván azzal, hogy felségednél kedvetlen nem leszen írásom. Sokat gondolkodván a dologrul, és mind szegíny hazánknak és nemzetünknek szörnyű romlását megtekintvén, mind az felséged elébbi hozzám mutatott jóakaratját (melynek változására okot tudva nem adtam) szemem előtt viselvén, mind pedig egyházi hivatalomhoz illendő békességes gondolatokat elmémben forgatván, ez kis írásommal akarám felségedet megtalálnom. Kérem felségedet, gonosz néven ne vegye, ha ez közönséges veszedelemnek szörnyűsége, mely sokkal nagyobbra megyen idején eleit nem vevén; kimondatja velem, ami elmémben forog.
Tudom, felséged mind hestoriákból tudja, s mind maga bölcs okosságával általlátja, mely veszedelmes dolog a török erővel a keresztyénséget rontani, pusztítani, és mely bátortalan felségednek is azokra bíznia magát, kik bizony más kebeliben eperjet nem szednek, csak hogy üdőt és alkalmatosságot várnak. Amit Horatiusnál az oroszlányok mondanak, bizony felséged is azt mondhatja. Me vestigia terrent omnia te adversum spectantia, nulla retrorsum. [Minden nyom, amely rettegtet engem, feléd vezet, visszafelé egy sem.] Ennek felette viselje felséged szeme előtt, mint ad számot az Istennek igaz itílő széki előtt, enni sok ezer ártatlan keresztyénségnek testébe–lelkébe való rabságáért. Látja az Úristen, hogyha lehetne, életemmel is megváltanám enni sok ártatlannak utolsó veszedelmét. Nem is kétlem, hogy az felséged lelkiismereti gyakran nyughatatlankodik ezekért. Nem tudom azt is, ha felségednek hasznos, mindenkor beretva élin hordozni szerencséjét. Én elégséges nem vagyok, hogy ily nagy tüzet megolthassak, de ha lehetne, tudja Isten, véremmel is eloltanám. Értém, hogy felséged az jó békességrül gyakran foházkodva emlékezik; sőt azt is tudom, mit irt felséged Palatínus Uramnak,* tudniillik, hogy ha suspensio armorum [fegyverszünet] lenne, út adatnék a békesség tractálására, kiben Császár Urunk [II. Ferdinánd] őfelsége nem tartott ellent. Az Úristen szállja meg szüvét felségednek, és vezérelje az istenes békességre. Ha mibe én az dolognak elővitelibe érkezem, bizony jó szűvel megcselekedem. És ha felségednek kedve vagyon hozzá, én őfelségénél azon leszek, hogy az generalisnak, Marchio Montenegronak* őfelsége plenipotentiát [teljhatalmat] adjon, hogy felségeddel végezzen induciát [fegyvernyugvást], és az üdő alatt, confidenter tractálván [bizalmasan tárgyalván], az felséged akaratját is értenők. Azon lennék én is tehetségem szerént, hogy az sok pusztulások, romlások és követközendő veszedelmek eltávoztatnának. Nagy szerencsémnek tartanám, ha ebben az dologban hasznoson fáradhatnék. Mert, hogy az mi szívemen vagyon, felségednek világoson megjelentsem, igen félek attul, hogy ha békességre nem megyen a dolog, nemcsak az őfelsége erős hadai elérkeznek, kik immáris Csehországban jutottak, de az egész keresztyénség felindul, és az töröknek ellene áll, kiből csak az jő ki, hogy az német és török Magyarországban fognak egymással Magyarországért hadakozni. Mely dolog, mely veszedelmére legyen hazánknak és nemzetségünknek, akárki megítilheti. Most még könnyebb volna tractálni, minekelőtte az ő felső hadai elérkeznek.
Ha felségednek tetszik, küldjön maga emberétől bizonyos választ ez írásomra, és keressünk valami által utat, mely felségednek is tisztességes legyen, ennek az dolognak lecsendesítésébe. Mert bizony az Úristen ezt a sok ártatlanok romlását büntetés nélkül nem szenvedi. Az Úristen felségedet szent lelkével mind jóra vezérelje.
Viennae, 14. Novembris 1623.
Felségednek örömest szolgál
Pazmany Péter
Esztergomi Érsek
Hanuy, I. 362–364. Nr. 235. S. k. fogalmazvány.