Az Úristentől minden testi–lelki jókat nagy szerencsére kívánok kegyelmednek megadatni.
Ugyan csodálkoztam prima fronte [a külső oldalon], látván [a] nekem szóló nagy levélnek egyenlő pecsétjét, de midőn az subscriptiót [aláírást] belől megtekéntettem, megtapasztaltam az kegyelmed hozzám való jóakaratát, kit meg is szolgálom. De azon inkább kell csudálnom, hogy kegyelmed egy oly rövid üdő alatt az találásban* annyival ment elő, adja Isten, hogy annyi jóval mind hazájának, mind magának, leginkább Istennek szolgálhasson, kit szívem szerént kévánok. Éltesse Isten kegyelmedet és adja, hogy hamar nap elvégezvén maga dolgát is intentim [serényen], hogy kegyelmedet megláthassam. Ezzel kegyelmedet az hatalmas Istennek oltalmában, magamat az kegyelmed benevolentiá[já]ban [jóindulatába] ajánlo[m].
Ch[ristophorus] L[ackner]
Kiadatlan.
Liszt Ferenc Múzeum, Sopron, a soproni evangélikus egyházközség letétje, 45. VI. B. Lackner Kristóf leveleskönyve, 341. S. k. fogalmazvány.