Gabriel dei gratia Sacri Romani imperii et Transylvaniae princeps stb. [Gábor, Isten kegyelméből a Szent Római Birodalom és Erdély fejedelme.]
Illustrissime et reverendissime amice noster benevole etc. [Igen híres és főtisztelendő jóakaró barátom stb.]
Kegyelmed levelét tegnapi napon böcsülettel vettük, melyet megolvasván abból értjük az kegyelmed praetensióját [kifogását], hogy régtől fogván vette volna eszében, hogy kegyelmedre mi neheztelnénk az maga igazságáért, és az okon nem akart kegyelmed is minket leveleivel látogatni etc., kin nem kevéssé csudálkozunk, és ha méltó volna, kívánnánk örömest is értenünk, ki vitt kegyelmednek mifelőlünk oly informatiát,* mert Isten látja, az őfelségével [II. Ferdinánddal] való megbékélésünktől fogva* szívönkben sem gondoltunk kegyelmed ellen semmi neheztelést, nemhogy külsőképpen annak valami jelét is valaki ismerhette volna bennünk; tudván azt, ha szintén arra kegyelmed okot adott volna is, haszontalan volna a mi kegyelmedre való neheztelésünk; de micsoda igazságért kellene neheztelnünk kegyelmedre? nem tudjuk; mert studio [szándékosan] kegyelmed ellen nem igyekeztünk. Hogy penig azért az közönséges jónak és békességnek urát meg nem gátolta, sőt azt promoveálni [elősegíteni] igyekezte, azt kegyelmed tiszti és hazájához való szeretetinek kévánsága szerint cselekedi. Isten is kegyelmedtül, tudjuk, kedves áldozatul veszi. Mi is az Úristent híhatjuk bizonyságul erre, kívántuk volna, hogy ennyi tracta [tárgyalás] és végezés ne lött volna: de ha bűneinkért igaz ítéletiből az Úristen mindnyájunkat ezzel akart meglátogatni, arról nem tehetünk. Ő szent felsége egyedül minden szívek titkainak bölcs tudója, és őfelsége bátor megbüntessen minket is, ha minden igyekezetünkkel abban elménket száma nélkül nem fárasztottuk, miképpen fordíthassuk kicsiny állapatunk szerint való szolgálatunkat más alkalmatos és hasznos dologra, nemzetünknek hasznára, magunknak dicsíretes emlékezetire; de arra mi ez napig confidentiát [önbizalmat] nem találánk. Studio soha romlására nemzetünknek nem igyekeztünk, hanem inkább megmaradására; mely szónknak igazságát és hamisságát ítélje az Úristen meg. Nem volt annak az barátunknak bizonyos computusa [számítása], a ki oly relatiót [jelentést] tött kegyelmed előtt, hogy kétszázezer magyar héával vagyon Magyarország, a mi tizenhárom esztendőtől fogván való fejedelemségünk alatt;* mert dicsírtessék az Úristen örökké, sohult senki ez napig harcon győzedelmet nem vett; sőt igaz lelkiismerettel hitet mernénk mondani, hogy az hét esztendőtül fogván való hadakozásinkban* (ha igaz számot kellene adnunk is, úgymint egy generális az ő urának) négyezer magyar, fegyver miatt, el nem veszett hadainkból; azonkívül hol és mint veszhetett volna, elménkben fel nem találjuk; mert mivelünk török had ím másodszor vagyon; ezelőtt két esztendővel vitt-e el magyar rabot? mi nem tudjuk, noha szorgalmatoson tudakoztuk; de igaz relatiót előttünk senki nem tött. Ez mostani indulatban* penig, mely nagy szorgalmatossággal és keménséggel viseltük magunkat az törökökhöz, és az vezér [Murtéza] is mint viselte magát, tegyenek arról azok bizonságot Isten és kegyelmetek előtt, akik szemekkel látták. Ez bizonyos és igen igaz, hogy nyilván egy töröknek sem volt szabad rablani; ha mikor penig titkon köpönyegek alatt lófaron szegén népet sajdíthatták [sejthették], arra rendeltetett vigyázóink azontól hírt adván, elvétettük tűlök, magokat indifferenter [megkülönböztetés nélkül] ölettük, vagdaltattuk, fosztattuk; de magyart egyetlenegyet, bizony-szónkra írjuk, sem láttuk, sem hallottuk, hogy kaptak volna.* Az mi indulatunk előtt és tavaly és az előtt, ha rablottak s holdoltattak, azt senki nekünk nem tulajdoníthatja méltán; Istennek hála, miolta a török mellettünk vagyon, egy falut is meghódoltatni nem engedtünk nekik. Adná az Úristen, volna húsz százezer nemzetünk, de ha connumerálnák [összeszámlálnák] az egész országot is az Fátrától innét,* feleségestől, gyermekestől is nem találnának kétszázezer magyar lelket, parasztot. Az Fátrá[n] túl pedig és Erdélyben török egy lelket sem rablott fejedelemségünkben; ellenség penig országunkban sem volt különben, hanem bódog emlékezető [II. Mátyás] császár őfelsége, mikor szegény Dóczy András informatiójára és biztatásira szegény gróf Homonnay Györgyöt Sorban vajdával országunknak tőlünk minden ok nélkül való elvételére expediálta [küldte] vala; akkor Debrecentől három mélyföldön [mérföldön] mehettek volt, amint kegyelmed jól tudhatja.* Az olasz és francus practikák [cselszövések] és hívságos reménségek micsodások legyenek, nincsen részünk benne, mert olaszokkal nem tractáltunk, az franciai királlyal [XIII. Lajossal] sem végeztünk semmit, noha kévánta és tractálta követe által vele való egyezésünket, de bizonyos respectusokra [tekintetekre] nézve azoknak az proponált kívánságinak nem consentiáltunk,* és így semmi kötelességünk sem vele, sem senkivel ez ég alatt nincsen. Azért uram minden intés nélkül is az szent békességnek őfelségével tökéletesen való elvégezésére, annak szentül való megtartására mi igen készek vagyunk, nincsen is semmire nagyobb kívánságunk ez életben, mint arra; melyre nézve is úgy resolváltuk [határoztuk el] magunkat, az mint tisztességünknek megbántódása nélkül legjobban az punctokat [pontokat] őfelsége kívánságihoz tudtuk alkalmaztatni, melyet megértvén kegyelmed, hogy mentől hamarébb concludáltathassék [összefoglaltathassék] az [s]zent békesség és az szegény ország szabadulhasson fel, ez mostani sok nyomorúságok alól késedelem nélkül, szeretettel kérjük kegyelmedet, mégis őfelsége előtt törekedni s promoveálni hasznoson ne neheztelje, mely jó cselekedetinek érdemét Istentől vészi el. Mifelőlünk pedig ne legyen ezután oly idegen ítéletben, hanem tartson inkább jóakaró atyjafiának; mi is, amiben tudunk és fogja venni, kegyelmednek szeretettel akarunk kedveskedni. Tartsa meg az Úristen kegyelmedet jó egészségben.
Datum Cremnicii die altima Novembris Anno 1626. [Kelt Körmöcbányán az 1626. esztendőben, november utolsó napján.]
Kegyelmed jóakaró atyjafia,
Gabriel m. pria.
Sinkovics, 1. 479–482. Nr. 73.