Szolgálok kegyelmednek, mint szerelmes fiam uramnak, és az Istentül szűből kívánok kegyelmednek minden mennyei és földi áldomásokat.
Távoly létemben egyébbel nem szolgálhatván kegyelmednek, az Úristent kérem, hogy kegyelmedet szent lelkével vastagítsa és vezérelje, hogy ez világi sok veszedelmek között úgy menjen által, hogy az örök boldogságra jusson. Mert ugyanis minden világi állapat csakugyan egy kis árnyék és egy semmi, mely hamar elmúlik. Előttünk sok nagy urak és fejedelmek éltek, kiknek csak emlékezetek fennmaradt, hanem amint éltek, aszerént jutalmaztatnak, mind örökké! Azért bizony igen méltó, hogy ez világi jókat csak úgy nézzük, mint álmunkat, és azon igyekezzünk, hogy az örök jókat elnyerjük. Mivel pedig az igaz hit fundamentuma [alapja] az örök életnek, azt mindennél inkább őrizzük.
Nem kétlem, édes fiam uram, hogy kegyelmednek elég sok ostromi vannak, de az igaz hitért embernek nemcsak szót kell szenvedni, hanem martyromságot [vértanúságot] is, minthogy számtalan sok szentek azt is szenvedtek.
De édes fiam, azt jól eszedben tartsad, hogy isteni félelemmel és tekélletes élettel kell az igaz hitnek kertét béárkolni, mert a szentírás szava az, hogy amely ember elveszti a jó lelkiismeretet, és bűnben merül, az hitből is könnyen kiesik. Azért kegyelmedet mint szerelmes fiam uramat kérem, hogy mindennapi ájtatos imádságokkal és tekélletes jó erkölcsökkel gyökereztesse magában az Istennek igaz ismeretit. És mihent valami terhét érzi lelkének, a szentgyónás által attul menekedjék meg.
Kérem kegyelmedet, írjon nekem állapatjárul, mert tagadhatatlan, hogy szorgalmatos vagyok az kegyelmed jó állapatjának értésében. Áldja és tartsa meg Isten kegyelmedet minden jókkal.
Sellyén, 15. Octobr. 1629.
Kegyelmednek szeretettel szolgál
Esztergami Érsek m. p.
Hanuy, 2. 71–72. Nr. 561. S. k. eredeti.