Szentséges Császárom, kegyelmes Uram!
Jóllehet a legnagyobb igyekezettel, amennyire tudtam, azon voltam, hogy siessünk, az utak rossz állapota és a lovak kifulladása mégsem tette lehetővé, hogy a mai napnál hamarabb jussak Rómába.*
Ma pedig itt a Prima Portánál kell várakoznom, hogy holnapig várjak az Őszentsége [VIII. Orbán] elé vezető emberek összegyűlésére és az eléje sietők tömegére; három nappal a belépés után Őszentsége konzisztóriumot tart, amelyre ünnepélyes lovas kísérettel vezetnek be majd. Közben holnap adom át először Felségtek üdvözletét, a rám bízott ügyek megtárgyalásához másik napot várunk. Bármit végzek is holnap vagy később, jelenteni fogom Felségteknek, és igyekszem, hogy semmi szorgalmatoskodást ne hiányoljanak bennem a hűségemre bízott dolgok intézésében.
Borgia bíboros a minap valamivel erélyesebb hangot hallatott a konzisztóriumban, s ez az ügy mélységesen felháborította a pápát. Egyébként jelenleg úgy állnak a dolgok, hogy nagyon reménykedhetem abban, hogy minden elrendeződik.
Rendkívül fontos, hogy Felségtek hetente küldessen értesítést számomra a folyamatban lévő ügyekről, különösen a svéd király [II. Gusztáv Adolf] szándékairól és cselekedeteiről, s más, feladataim végrehajtását megkönnyítő dolgokról. Nemcsak azért, hogy az új értesülésekkel hevíthessem az ügyet, hanem azért is, hogy mások rossz híreit semmivé tehessem. Kérem Istent, minél tovább őrizze meg Felségtek boldogságát.
A Prima Portáról, 1632. március 27-én.
Felségtek legalázatosabb és legelkötelezettebb bíborosa,
Pázmány s. k.
Téglásy Imre fordítása latinból
Hanuy, 2. 250 – 251. Nr. 718. S. k., eredeti.