Nagytiszteletű férfiú, Uram és mélyen tisztelt Lelkiatyám! Üdvözlégy és Isten oltalmát kívánom, legkészségesebb szolgálatom ajánlom.
Sokan vannak, Tisztelendő Atyám, akiknek a mesék és a játékok inkább tetszenek, mint a komoly és hasznos foglalatosságok, sőt jól tudod azt is, hogy egyesek az Írásról* és a szent dolgokról való komoly értekezést teljesen atyáikra és az egyházi emberekre hagyják.
De mivel a pogányok apostola a gyermek Timotheusnak is azt ajánlja, hogy tanulmányozza a szent iratokat, és az örök élet szerzője mindenkinek közönségesen megparancsolja az Írás olvasását, mondván: tudakozódjátok az írásokat; elhatároztam, hogy tisztelt tanítóm parancsára lefordítom a wittenbergi Akadémia Hűséges Intését, nem azért, hogy közzétegyem, hanem inkább azért, hogy egyetlen munkával mind a latin nyelv hibátlan használatát, mind a mennyei tudomány alapjait lassacskán elsajátítsam. Mivel azonban anyám, a fényességes úrnő rávett, hogy az előbb említett Hűséges Intést kinyomtattassam, és egy kálvinistának a hamis és megvesztegetett fordítása is azt követeli, hogy a számtalan hazugságtól és tévedéstől megoltalmaztassék e mű: elküldöm kegyelmednek e magyar nyelvvel megajándékozott könyvemet, hogy mielőtt a nyilvánosság ítélete elé kerül, censurának legyen alávetve, megjobbíttasson és megigazíttasson, mert tökéletes művet még nem egészen tizennégy éves ember bajosan tud alkotni. Kérem hát kegyelmedet, hogy ajánllaná valakinek az említett fordítást, és megjobbítását rábízná. Kegyelmed ehhez való jóindulatát ezután is igyekszem kiérdemelni.
Tanító uraimék üdvözletüket jelentik Kegyelmednek. Isten kegyelmébe ajánlom Kegyelmedet. Kelt Keresztúr várában, az 1636. év március 9. napján.
Kegyelmed legengedelmesebb lelki gyermeke,
gróf Nádasdy Ferenc
Ui.: Átküldöm a latin kiadás egy példányát és a kálvinista fordítást, megjegyezve benne a rossz fordítás néhány példáját.
Heltai János fordítása latinból
Payr, 211 – 212. Nr. 1. S. k., eredeti.