Szentséges Császárom, kegyelmes Uram!
Először is ma kaptam meg az erdélyi fejedelem [I. Rákóczi György] augusztus 13-án keltezett levelét, ebben azt írja, hogy Konstantinápolyba küldött bizalmas embere visszatért, és Felségteknek levelet hozott Felségtek ügynökétől, amelyet hűségesen átküldött. Ajánlkozott, hogy bármit is akar írni Felségtek az ügynöke számára, nyugodtan küldje át, nagyobb dolgokban is kész szolgálni.
Korábban már küldtem egy, a fejedelemtől nekem irt, hasonló levelet. Kérem Felségteket, bízza meg egyik titkárát, hogy értesítsen arról, megkapta-e. Bevallom ugyanis, kételkedem, hogy a küldönc hűségesen kézbesítette-e a levelet.
Egy utóiratot csatolt a fejedelem, amelyet elküldök Felségteknek, ebből átláthatja majd a török hadjárat helyzetét. Bárcsak létrejönne a béke a keresztény fejedelmek között, amíg Ázsiában hadakozik a török!*
Ha ugyanis a kereszténység ily siralmas viszálykodásai közepette a hozzá hasonló mohamedánok miatt nem lenne megosztva a török, jaj, micsoda pusztulás fenyegetne!
Oly sok vérontás és a tartományok megrontása után végül meg kellene kötni a békét, az ellenségesen harcoló hatalmak közül ugyanis egyik sincs még abban a helyzetben (ahogy most állnak az ügyek), hogy egyik a másikát leigázza, tehát békésen kell megegyezni. Miért nem történhet meg ez a további veszteségek előtt?!
Alázatosan és buzgón kérem Felségteket, ne hallgasson a béketárgyalások ellenzőire. Mert jóllehet forrong a háború, s talán semmi remény sincs a békére, mégis előre kell mindenről gondoskodni, és sosem kell meghallgatni a békét elutasító tanácsokat. A béke, amely elhárítja az ártatlanok romlását, hasznosabb és Istennek is kedvesebb, mint az a nagy reménykedés, amelyben ki-ki azt latolgatja, mi számára a kellemes. Felségtek igen-igen bölcs tervei azonban mindezeket gondosabban mérlegelik majd. Egyet tehetek csak: szívből kérem Istent, hogy Felségtek és a legfényesebb király terveit és cselekedeteit a lehető legszerencsésebben igazgassa.
Turóc, 1636. augusztus 26.
Legalázatosabb és legelkötelezettebb szolgája:
Pázmány bíboros s. k.
Téglásy Imre fordítása latinból
Hanuy, 2. 690 – 691. Nr. 1054. S. k., eredeti.