Georgius Rakóczi, dei gratia [Rákóczi György, Isten kegyelméből] stb.
Reverende fidelis nobis sincere dilecte [tisztelendő, hűséges, nekünk őszintén kedves] stb. die [?] praesentis [e hó… napján] írt kegyelmed levelét 13 ejusdem [ugyanezen – ti. hónap – 13-án] vettük vala el. Rákóczi György fiunknak adatott instructionkban [utasításunkban] noha specifice [egyenként] az csavargók nevezésben nincsenek, de amaz articusban [törvénycikkben], ki így vagyon: az kik az közönséges békességet és az szegénységet pusztítanák, háborgotnák, azokat kergesse s fogdostassa és büntettesse; hova lehet azért nagyobb békesség-háborgató, mint az csavargó, ki az törökön kapdos.
Hogy Tholnai János között való differentiat [nézeteltérést] az Kekermannus Logikájárul* csudálja kegyelmed, hogy itt bennvaló keresztyén tanítókkal is communicaltuk [megtárgyaltuk], s nehezteli is kegyelmed, s érdemét sem érdemli reá lenni: soha kegyelmed azt úgy nem csudálhatja, mint mi azt csudáljuk, hogy kegyelmed lépett ez íratására, holott kegyelmednek Tholnai Jánossal afelett való egyenetlenségével nemcsak az pataki schola rakva, hanem az egész ecclesiákban nyilván vagyon, s miolta ez dissensio orialtatott [véleménykülönbség keletkezett] kegyelmetek között, ide be Erdélyben is jüttek onnét deákok, az kik azt mindenütt minden tartózás nélkül szabadosan hintegették, beszéllették, hirdették, s Tholnai János is ahol járt-költ, hogy nem hirdette volna, csuda, ha kegyelmed nem hallhatta: holott csak mostan kegyelmetek Váradon létében is eleget beszéllette,* s igazán írjuk, még minekelőtte kegyelmedtől magától értettük volna, csak magunk is egynehány helyekről értettük. Az pataki scholára s annak javára senkinek meg nem engedjük, nagyobb vigyázása s gondja legyen nálunknál, kit kegyelmed távollétünkben is megtapasztalhatott, ezután is mirajtunk fordul meg annak az terhe inkább másoknál, s bizony másnak sem keservesebb annak kára s az üdőnek heában mása; mindenkor feljebb is kell minekünk az pataki scholának javára vigyáznunk, feljebb is kell azt böcsülnünk nemhogy egy embernél, de nehánynál is; hogy másokkal is communicaltuk, azt láttuk jobbnak, mert az ki állandót s dicsíretest akar csak világi dolgaiban is végben vinni, tanácskozáson szokta azt elkezdeni, sokkal inkább az ki Isten tisztességében s az ecclesiának épületiben jár, miért volna káros sok értelmes, megért elméjű lelki tanítókkal közleni? Kegyelmetek is azon Isten tisztessége mellett vitézkedvén, az ki mellett az itt benn valók; mi senkivel abban meg nem egyezhetünk, hogy az miben az közönséges ecclesia mind dicsíretet hallhasson, vagy pedig illetlen patvarkodó beszédeket érthessen, azokat egy vagy két emberért vállalná magára: mindenkor jobb azért tanáccsal megveszteni is, mintsem anélkül nyerni. Írhatunk mi erről példákat, mi üdő[n]kbelieket, kik kegyelmetek között történtenek, szeretelenkedve tanács nélkül cselekedvén, csaknem az egész ecclesia búsult vala meg miatta. Emlékezhetik kegyelmed arra is, Váradon most utóbban létében kegyelmed és Kereszturi uram őkegyelme előtt mit mondottunk mi Tholnai Jánosnak, eszében vehette kegyelmed azt is, járt-e ott elménk, hogy valaki az pataki scholában csak előugorjék, és olyan leckét tanítson, amint ő akarja, s azt is, hogy egy embernek akarunk-e mi inkább kedvezni, mintsem az pataki scholának javára és abból az ecclesia épületire vigyázni. Tholnai János magaviseletlenségének, tudja Isten, sohasem favealtunk [kedveztünk], sem helytelen dolgait nem approbaltuk [nem helyeseltük], hanem inkább az ecclesiának és az pataki ministereknek authoritását [papoknak tekintélyét] viseltük ellőttünk. Medgyesi Pál uramnak magunk lehetünk bizonysági, hogy Tholnai Jánosnak oly változó elméjét eszében vette, és kiváltképpen az Kekermannus Logikája végett való kegyelmetek között orialtatott differentiat [keletkezett nézeteltérést] megértette, mit mondott őkegyelme minekünk, mi volt az őkegyelme censurája [véleménye]; az ki teljességesen az volt, az mi az kegyelmeteké. Mi Tholnai Jánost Váradról is, tudja kegyelmed, azzal bocsátottuk el, hogy ha akar hasznosan tanítani az pataki scholában, mint anyjától az ecclesiától s pataki mesterektől dependealni [függeni], jóval [j]ó, ha hol pedig nem akarja, töltse ki esztendejét, s akárhová menjen.* Mi mostan is annál egyéb választ nem tehetünk, hogy annyi üdő alatt az scholában olyan kevés hasznot tett, az mint kegyelmed írja, bizony elég káros az ifjúságnak, elég számadás Isten előtt, s itt ez világon is ki tudja még, micsoda látogatását érezheti Istennek, ha szántszándékból s mások bosszúságára cselekedte.
Az Gelei uram írását nemhogy kegyelmed láthatta volna Váradon, de még mi sem láttuk, mivel mi Csulai uramtól izentünk volt őkegyelmének felőle, s ha kegyelmed considerative [figyelmesen] olvasta volna Gelei uram írását arról, és az dolognak őkegyelmekkel való communicalásunkkor meg nem indult volna, eszében vehette volna ebből is, hogy Csulai uramtól nemcsak úgy referaltatott volt [volt előadva] az Gelei uramnak, mintha csak mitőlünk izentetett volna, hanem úgy, mint az ki ott kinn létében maga szemével látott és fülével hallott dolgot beszéllett őkegyelmének. Mert mi is az Gelei uram levelét [Szilágy]Perecsenben vettük vala el, azt mint ha kegyelmed megnézte volna, kívül ez levél hátára magunk reáírtunk volt, mind diesét assignalván [napját megjelölvén], annusat [idejét, évét], óráját mikor vettük volt el az levelet, s onnét is küldtük ki praefectusunk kezében. És így mi is akkor olvashattuk, amikor elvettük, és oda ki is akkor küldhettük olvasásra kegyelmeteknek.
Bényei uram micsoda házban lakjék most, azt mi nem tudjuk; de ha abban az házban lakik, kit mi ott kinnlétünkben az szegény Bakaival csináltattunk volt, egyáltaljában mi azt senkinek nem akarjuk engedni, hanem valaki pataki főmester leszen, ezután is lakjék az abban. Az kézsmárki gyémántokat Klobusiczki behozván, láttuk, sok embert megcsalhatnának vele, és minthogy Isten őfelsége abban is adott módot, igaz gyémántot is vehetünk, olyankor, amikor jót vehetünk, rosszfélét nem veszünk. Ha valamint kegyelmed az Rákóczy György fiunk instructiójának mását találta volna vétetni, intjük kegyelmedet, adja be praefectusunknak, ne terjessze mások kezére, nem vehetnők azt kegyelmedtől kegyelmesen. Adja Isten stb.
Datum Claudipoli, die 17 mensis decembris Anno 1640. [Kelt Kolozsvárott, az 1640. esztendőben, december hónap 17. napján.]
G. Rákóczy m. p.
Szilágyi, Prot. Egyh. Isk. L. 1875. 1442–1444. Nr. 32. Eredeti.