Édes kis asszonykám, vöttem szeretettel nékem íratott Kegyelmed levelét, abból örömmel értett egészségének hosszas állandóságát s az keresztfiacskám egészségének is vastagodását Istentől szívesen kívánom. Én is élek még, az mint lehet, az sok alkalmatlanságok és fáradozások között, s előbb ha nem lehet is, de hogyha az Úristen valami akadályt reám nem bocsát, vízkereszt napjára [január 6-ára] okvetetlen Szurdokra érkezésemet rendeltem, némely rész hadakkal az tájékon kellettvén megegyeznem. Cselédimet ma indítom, magamnak udvarhoz Szamosújvárra kell térnem. Kisebb fiamat [Kemény Ferencet] is Kapi urammal ím most bocsátom anyjokhoz,* bizonyos okból nem akarván vélem járásokat. Ott kinn megláthatom őket annak idejében. Megnyugodva légyen Kegyelmed elméje, asszonyböcsületire magaménál feljebb vigyázni bizony kívánok, de úgy tetszik, minden előttem lévő terhes nehézségeknél nagyubb szomorúságomra lenne az, ha Kegyelmed megláthatása s véle szemben beszédem nélkül kellene ez bizonytalan végű és csak Isten titkában lévő utamra mennem. Lehetetlen dolog, hogy én Hadadra mehessek, rövid az idő előttem, de minden pokróc nékül való cégér lenne odamenetelem. Sibó keresett utamban lészen, Kegyelmednek van módja odajüveteliben. Kérlek felette igen, édes kis asszonykám, ne szánd fáradságodat Sibóig eljűni érettem, ha élek, több fáradsággal igyekezem megkölcsönözni. Engedje az jó Isten, kévánatos egészségben láthassam Kegyelmedet. 1657. 1. Januarii, Gerenden.
Igaz szűbéli szeretettel való jóakaró atyjafia lenni kéván holtig Kegyelmednek
Kemény János
Ez esztendőben ez lévén első levélírásom, kévánom Istentől, boldogítsa minden részit Kegyelmednek, több sokakkal együtt.
V. Windisch, 357. Nr. 12. S. k., eredeti.