Az Úristen, édes fiam, sat.
Tegnap idejüvő utamba adá meg étekfogód leveled. Az svét követ és kozák is nálad lévén, mi kivánságod és mi választ tettél nekik, értjük.* Az dolog nagy még az nagy elméknek is, az hol az sok tanács van is; minthogy pedig az én tetszésem is kívánod, nekem senki nincsen, az kivel ily dologról beszélhetnék; de ha sok volna is, az én Istenem tartottam mindenekfelett főbb tanácsosomnak; azért az mennyire őfelsége adott ítéletet, úgy szólhatok az dologhoz; noha mind az mennyi jó jühet ki, az mennyi akadály lehet, én se írni, se szóval ki nem mondhatnám; nekem pedig, anyád lévén, nagy rettegésem sokképpen; egyik fél mellett is hogy hadakoznál haszonért, szükséged arra nincsen; mert az Isten eleget adott ha több gyermeked volna is. Az Isten dicsűségére hogy nézz, azt jól cselekeded; mert minden bö[l]csességnek feje az istenfélelem. Az svét ellen ha segétenéd az lengyelt, abban vétenél Isten ellen; mert noha lutheranus, de közelebb hozzánk és vallásunkon való fejedelmek van szövetségek; az lengyel vallásunknak ellensége volt eddig is; de már most annál inkább, az mint megmutatta az hol győzedelmet vett; elég szomorúság hallani is; ha pedig az lengyel győzedelmet vehetné, még gonoszabb volna és mások is lehetnének segétsége, az mint magad is írod; mindazáltal, noha most is, az mint írod, jó hírek lévén, csak elmentek és az előtt is követed által nem úgy tettek választ, az mint kellett volna, mindazáltal igen jól megfontold, mint lehet ellene meneteled, hogy jobb lelkiismerettel lehess mind Isten előtt és emberek előtt is. Bezzeg kellene most is Bisterfeldus az ki mind Istenéhez és hozzád is hű volt, az sz[ent]írást igazán forgatta, ítéleti volt, régi dolgokba forgott; de olyat az ő rendi szerint nem tudok; az Isten adjon ítéletet, hogy az ő akaratja szerint cselekedhessél. Az kozák eleget ajánlja magát; a porta engedi-e meg avagy nem azt magod tudod mivel ő is tart annyi nemzettel összvekötned magad. Az pápistaságnak* valami ereje leszen, mind megindítják, ki nyílván, ki praktikával [fondorlattal]; tudván ők, nagy része leromlana Babillonnak, ha Lengyelországba pápista király [János Kázmér] nem lenne, kivál[t]képpen így fegyverrel vennék meg. Az hadakozásnak kezdetit tudja ember, de végét csak az Isten tudja, az titkok az Istennél vannak, az kijelentett dolgot tudjuk mi; szűken vannak az hadakozó hű emberek, kiváltképpen ha ezekkel kezdesz hadakozni; mert nekem se higyjenek az vallás dolgába; de én sem hiszek az pápistának, hogy nem inkább segétené az ő vallását; az főtisztek pedig igen pápisták melletted, meglehet, egyébként hűvek, de nem oly hadakozásod leszen, az mint eddig volt. Hátad megé is kit hagynál, ha magad elmennél? Az mint feljebb is írám, én meg nem írhatom az én sokféle rettegésem; én mind az én Istenem dücsőségére nézve, és az hozzád való szeretetemért azt mondanám, az mit legjobbnak ítélnék; de az Isten tudja az dolgok kimenetelit. Csak mióta megholt az lengyel király [IV. Ulászló Zsigmond] is, sok karba változott az lengyelországi állapat, az kit magad is tudsz. Az Isten igazgasson az ő tanácsával, mit kell cselekedned, egyedül csak az ő kijelentett tiszteletire nézz és adjon arravaló ítéletet, erőt, egészséget és arravaló eszközöket is szentelje meg; noha fiam, nem kell sem az sokaságba bízni, sem az sok kincsbe; hanem az Isten az, az ki megáldja az eszközöket is; mindazáltal sok költség kell az hadakozásra; még eddig az hol hadakoztál, inkább gazdagodtál, mindazáltal, tudom, azt sem feledted el; de az Isten az mire hív, arra elégségessé is teszen. Minket az én üdvözült urammal [I. Rákóczi Györggyel] nem sok kincs vitt elől, hanem az Isten áldása. Tegnapelőtt jüve szolgája az lengyel követnek, az hozzád megyen. Lővei uramnak az mely levelet ír, im beküldtem. Holnap talám Munkácsra jű, Szakmár felé rendelek kiséretet melléje. Székelyt egynehány felé kerestettem az nagy emberek mellett, de úgy szolgáim által, eszekbe nem vették; irattam volt Lővei uramnak is; mit ír felőle, ím odaküldtem levelét, azután mi leszen tetszésed felőle, lássad. Adjon Isten jó híreket hallanunk felőletek.
Költ Beregszászba 8. Septembris 1656.
Szíbűl jót kivánó édesanyád
Susanna Lorántfi m. p.
Szilágyi 1875, 510–511. Nr. 592. Eredeti.