Az mennyei úrtól kegyelmednek lelki s testi békességet kívánok, uram, kegyelmednek minden szerelmeseivel egyetemben.
Az kegyelmed nekem írt levelét ma, úgymint 13 aprilis estvefelé hat órakor vöttem, hogy kegyelmed szegény szolgájáról megemlékezett, igen jó neven vettem. Kegyelmeddel való szemben létemnek, maga személyét néző oka is volt, de azt biztam volt Mátyás deák uramra. Az mi a többi között egyiket illeti, ez: tudom, hogy az istenháza kegyelmed előtt kedves, annak is kell lenni. Miolta az Isten az olá nyelvnek s írásnak tudásával megajándékozott, Káránsebesből való kibontakozásomtól fogva, kívántam, hogy az én Istenemnek szolgálhatnék az olá nemzetségnek Isten akaratja szerént való megtérítésében az evangeliumi igazságra (mivel annak módját még ott benn megtanultam). Immár sok böcsületes emberek Maramarosból tudakoztanak is abbeli szándékomról, rajtam el nem múlik. Azért, ha kegyelmed ebben az Istennek akar szolgálni, legyen Urunk [I. Apafi Mihály] előtt mellettem; kegyelmednek sem leszen kárára, ha Isten éltet, megmutatom. Fejedelmi bölcsességével Urunk feltalálja, miképpen kellene Maramarosban egy jó oláh scholát erigalni [iskolát alapítani); melyet ha Őnagysága cselekszik, rövid nap gyümölcsét meg fogja látni. Kegyelmed legyen jó kezdő s jó eszköz e dologban, Istentől is jutalmát veszi, boldog emlékezeti is örökké megmarad. Az mostani Szava vladika csak magát erkekesiti [?], de ígíretinek meg nem felel, az Isten dicsőségire semmit sem vigyáz. Ha Isten kegyelmeddel szemben juttat, bővebben beszélek. Ebben kegyelmed, ha méltónak itíli, procedáljon [járjon el]; ha pedig nem, tartsa.
Adja Isten, ez írásom is találja kegyelmedet jó egészségben. Datum in Felső Bánya, 1665, 13 aprilis.
Kegyelmednek alázatos szolgája,
Vásárhelyi István,
felsőbányai predikátor
Koncz, ProtKözl 1886. 437. Nr. 1. Eredeti.