Mint jóakaró uramnak, Kegyelmednek szolgálok. Akarám Kegyelmedet tudósítanom, Keczeli Gergely ma érkezék meg [Sáros]Patakról; beszéli, hogy az ördögök közikben konkolt hintettek. Az fejedelemasszonynak [Báthori Zsófiának] mint tetszett az Rákóczi Ferencz házassága,* az jelek mutogatják, mert ugyan Makoviczán megosztoztak, magának csak Munkácsot, Borsit vötte; nem is együtt jött alá Rákóczi Ferenccel, Szrinivel [Zrínyi Péterrel], hanem csak maga jött Borsiban. Még Patakon az fiánál nem volt, kire olyat is mond, hogy azért lött az osztozások, hogy oly reménség alatt szerzették volna az jésuiták Rákóczi Ferencznek az Szrini leányát, hogy talám az ő ereje által persequálhatják [üldözhetik] az mi vallásunkat. Lehet is valami benne, mert amaz hamis ördögök ágyékából származott Szambay [Sámbár Mátyás] kénszergette volna Szrini uramat, melyre kemény szókkal megfelelvén, azt mondta, ne adja Isten, hogy soha ő az ő fegyverét magyar vérben s akármely keresztyén vérben is ferteztesse, sőt igen megindulván Szrini uram, minden dispositiónak [felosztásnak] nyaka szakadt, hanem visszament. Azt is mondta Gönczön Rákóczi Ferencnek, ott válván el egymástól, hogy ellegyen az jésuiták nélkül, ha élni akar, s példát is mondott, Horvátországban nagy emberek mint jártak az jésuitákkal.* Bizony dolog, azt mondja Keczeli uram, ötszáz lovas horvát oly volt vele, kinél jobb nem lehetett. Az patereket is felosztották. Pater Milleÿ, pater Kis [Imre] az fejedelemasszonynak maradt, Szambay Rákóczi Ferencznek. Beszéli Keczeli uram, hogy Szrini uram az vármegyéket becsülettel köszöntette Baxa uram által, Bocskai uramhoz is sokat küldözött, sőt maga is elígérkezett volt vendégségben hozzá, ha ilyen hirtelen nem lött volna indása. Ezzel stb.
Colosvár, 29. Martii estve 1666.
Kegyelmed szolgája, atyjafia:
Ebenÿ István mp.
Gergely, 3. 560–561. Nr. 409. S. k., eredeti.