Kegyelmednek köteles kész szolgája.
Ez igen bizonyos és kévánt alkalmatossággal kelleték megírnom Kegyelmednek, hogy az mi fölföldi atyánkfiai, úgy hallom, az Rákóczy-házzal igen kezdettek barátkozni s talán annyira mentek, ez valahány esztendőktűl fogva való panaszok accommodatioját [elintézését] az közönséges jónak sérelmével is venni fogják, mellyel minemő momentumokat és alkalmatosságokat vesztenek el, arrúl inkább szemtűl szemben szollanék, mint írok, de az átkozott távol létel nem engedi. Istenért kérem Kegyelmedet, vigye végben az méltóságos fejedelemnél [I. Apafi Mihálynál], őnagysága intse meg az eleit a fölföldi helveticus atyafiaknak, kivált Farkas és Gyulaffy László, Szuhay Mátyás, Szepesy Pál uramékat és azok által a többit is, ne hirtelenkedjenek s ne excipiálják [folytassák] ezen dolgot, mert ennek accommodatioja az közönséges jónak nagy és tapasztalható kára nélkül csak meg nem lehet; bizony megbánjátok mindnyájan az valahány ember bolondoskodását. Tudom, olvasta Kegyelmed az Argirus historiáját. Vallyon ez posta nem viszen-e amaz boszorkány asszony álmát magával hordozó tömlőt és sípot? Kérem, ezaránt is igen szemesek legyetek s observáljátok [vegyétek eszetekbe], az mit Seneca mond: Et omnibus credere et nulli, utrumque vitium est.* Akármit írjanak és akármivel biztassanak, de könnyen ne hidgyetek, mert bizony mind elalutnak, mind megcsalhatnak benneteket; nem ismeritek az embereket; az egyike nem Miklós, az másika Istennek sem volt soha igaz, sokat megcsalt, féltlek benneteket, ha százszor ezután megesküszik is, de én neki soha nem hiszek, noha neki ezt mondani nem merem, és hidgye Kegyelmed, ő soha senkivel úgy nem barátkozott, az kit meg nem csalt. Ezeket az nagy tartozásom az közönséges jóhoz kénszeretett, megírjam; nevem ne legyen, mert elég leszen veszedelmemre. Vagy ha közelebb volnánk egymáshoz és szemben lehetnénk, olyakat mondanék, az melyeken elcsudálkoznék Kegyelmed és jobban elhinné, az mit feljebb írék. Istenért akadályozza meg azt az Rákóczival való barátkozást, mert felettébb káros leszen. Én Szent Mihály-nap (szeptember 29.] tájban költözöm az fölföldre, elébb (hanemha az szükség kénszerítene) nem lehet, akkor alkalmatosságot keresek, valahol szemben legyünk, mert az mi dolgainkat más formában kell öntenünk, ha előbb akarunk mennünk; így mind megfogyatkozunk, mind megromlunk. Ezek után marad Kegyelmed feljebb emletett köteles kész szolgája.
Bozini malomban, 8. Junii 1667.
Wyttniedÿ István mp.
Gergely, 4. 126–127. Nr. 101. S. k., eredeti.