Szent Job végvárában Husein ispahia, az tü uratok. Pociak [pocsajiak]; jó szerencsétek, hogy oda nem értünk menni,* mert sem énnekem nem löttetek volna,* sem magatoknak. Az Isten ugyan engemet még eddig eltartott, ezután is eltart, menni izentem, írtam nektek, mert szót nem fogadtok. Ha mi kár lött volna az szegény emberekb[en], az tü lelketekre lött volna, mert nem* mondjátok, hogy nem izentem. Jó szerencsétek, hogy embert küldtetek hozzám, mert hütemre meglátogattalak volna. Azért énnekem tíz napra* száz tallért küldjetek, mivel öt e[sz]tendeje, hogy semmit sem adtatok, ha nem küldtek annyi pénzt, az mint megírta[m], annak utánna ne mondjátok, hogy török uratok vagyon, én gondot viselek mind magamra, mind reátok. Egy nyuszttal béllett sü[v]eget küldjetek ajándékot.
I[ste]n veletek 1669.
P. S. Jó uraim, kegyelmetek mellett sokat szóllottam, hogy felét adjátok meg. Azért, jó uraim, az miben lehet, magatokat oltalmazzátok, én is az miben tudok, kegyelmetek mellett szolgálok.*
Izsépy, 76–77. Nr. 68. Eredeti.