Kegyelmednek, mint nekem meghitt kedves jóakaró uramnak, szolgálatomat ajánlom stb.
Mióta Isten felnevelt és ismeretire juttatott, azolta igyekeztem Istenemnek s hazámnak s jóakaróimnak szolgálnom, ez mellett kicsiny böcsületecskémet is oltalmaznom, melyekben mely nehéz, súlyos, terhes állapotokkal látogatott Isten, az kik közelebb laktak hozzám, meg tudhatnák mondani; de hogy a többit elhagyjam, most legközelebb a mostani állapotomban is minemű sorsot mért Isten reám, sok volna csak megírnom is; mert mint egy tárgy, úgy vagyon mind életem s mind kevés jószágocskám feltéve; az óra jó, akit Isten el ad mulatnom békével.
Midőn mind ezeket az Isten látogatásit rajtam érzeném, elmém rettenetes habokban hányattatván, tére be Erdélyből jütt utából hozzám, Ispán Ferencz uram és mintegy mennydörgésképpen jelenté mind az én érdemem felett való jó kegyelmes uramnak [I. Apafi Mihálynak] s mind peniglen Kegyelmeteknek én felőlem való idegen értelmét és nehézségét, hogy én Zrinyi Péter és Rákóczi Ferencz uramékkal őnagyságokkal oly egy értelemben voltam volna, hogy mind Erdély országának s mind penig a fejedelemnek őnagyságának ártalmára való dologban egyetértettem volna mind itt kinn s mind a portán.* De az igaz ítílő Istennel bizonyítom, az ki minden szíveknek titkait jól látja, az az Istenem ítíljen meg, ha ez dologban igazán nem mondhatom szent Dáviddal: Tiszta az én szívem, mert soha nem hallottam sem őnagysága sem Erdély országa felől, sem Rákóczi Ferencz uramtúl, sem a másiktúl semmi ártalmokra valót; ha titkon cselekedte a jó Zrinyi uram a portán, nem volt híremmel, arról nem tehetek. Hogy penig ez dolgot Rákóczi Ferencz urammal kezdettük el, vittek ezek az okok reá: Elsőben Zrinyi Péter uram rettenetes hittel írott levelei, hogy az atnámét megszerzette s meghozatta minden hozzá való kívánságokkal együtt, úgyhogy mind mi s mind maradékaink boldogúl nyughatnak a hatalmas nemzet oltalmában; mert három követséget ír az török császár [IV. Mohamed] előtt egyszersmind, egyiket a méltóságos fejedelem őnagysága méltóságos követeit, az melyre ez volt az válasz: Üljön veszteg az fejedelem, mert azon hívek is adófizetője a hatalmas nemzetnek; őtet senki nem bántja. Császár urunk [I. Lipót] őfelsége követei is ugyanakkor sollicitálták [kérték], hogy senkinek ne adjanak atnámét, mert mások amennyit igírnek őfelsége háromannyit ad; de ezeknek is válaszok az lőn, inkább kell a hatalmas nemzetnek ország, hogysem pénz. Harmadszor azt is elhitetvén, akiben nem csak én voltam első, hanem sokan, hogy noha Zrinyi uram szerzette meg az atnámét, de mind fiastúl sokat esküdtek, hogyha Isten Magyarországban boldogítja az dolgokat, mihent Isten annyira való füvet ád, hogy a magyarok táborban mind öszvegyülhetnek, szabad electioja [választása] leszen a magyar nemzetnek; az melyet én [Sáros]Patakra bemenetelem előtt megértvén, ezt megírtam vala Ispán Ferencz uramnak, kezében is küldöttem [volt] Gyulafi uramnak a levelet, hogy bizonyos embertűl küldje Husztra; hova tötte Gyulafi uram azon levelemet, nem tudom, mert Ispán Ferencz uram kezében nem ment, azt mondja; mert ha valami ártására valót hallottam volna vagy az országnak, vagy a fejedelemnek őnagyságának, bizony Kegyelmeteknek megírtam volna, mint azon levélben is megírtam vala, hogy akkor őnagyságának emberi legyenek ott, jóakarókat szerezzenek, az mint a dolgok kívánják.
Negyedszer: noha hivatott Rákóczy Ferencz uram Patakra bennünket discursusra [beszélgetésre] ezekért a dolgokért is, de mihent az mi követeink megjüttenek Besztercze-Bányárúl* és meghallván az Zrinyi uram rezgelődését, mindjárt parancsolatot vettek a németek onnan felől, hogy mindjárt költözzenek be a végvárakban, nem a városban legyenek; beköltözvén penig a várakban, kiváltképpen Tokajban rettenetes fenyegetődzéseket cselekedtenek, az ágyúkat a bástyákra vonván, mind a Rákóczy Ferencz uram házára, mind a templomra s mind több böcsülletes emberek házára szögezvén. Mink is peniglen már Patakon benn lévén, nem tudom micsoda gonosz fatum hozza oda Storonberget több officerivel [tisztjével] együtt. Tokajban is penig megtudván, hogy Rákóczy Ferencz uramhoz jött Storonbergh, igen nagy keserves panasszal való leveleket írának minden rendek Rákóczy Ferencz uramnak, az Jézus Krisztus vérére kinszerítvén, találjon módot, őnagysága benne, hogy mind tüztűl, fegyvertől menekedjék meg a város. Storonberget őnagysága így fogatta meg; mert ha ő akkor oda nem talált volna jűni, míg a dologhoz fogtunk volna, az a dolog továbbra haladott volna. Az én állapatom peniglen, mind Istennel s mind emberséges emberekkel megbizonyítom, hogy nem is tudtam, hogy őnagysága mellé rendeljenek, hogy együtt viseljük addig a dolgot circumstantiák [körülmények] körül és segítsem az miben lehet őnagyságát, addig, az mint feljebb megírám, amíg mezőben szabad electio meglészen. Ha Isten dicsőségét, hazámnak, nemzetemnek s jóakaró uraimnak nem akartam volna szolgálni, fel sem vállaltam volna, holott a koporsóban kellene inkább készülnöm, hogysem afféle állapothoz. Én az hatalmas Istennek vére hullására kérem Kegyelmedet, mind az én kegyelmes uram őnagysága előtt s mind mások előtt, ahon kívántatik, így értvén Kegyelmed is a dolgot, mentsen ki az őnagysága s őkegyelmek haragja alúl, hanem őnagysága inkább vegyen gratiájában [kegyébe] s Kegyelmetek is atyafiságos jóakaratjában mind engemet s mind az több atyafiakat. Most romol meg egyszer az szegény Magyarország, ha Isten után a méltóságos fejedelem őnagysága és Kegyelmetek országostúl keresztyéni Istenes jóakaratját nem mutatja s meg nem szán bennünket, bizony elkezdik a persecutiot [üldözést] mirajtunk, akinek máris a híre igen kezdett lengedezni. Azért mind őnagysága s mind Kegyelmetek országostúl ha mit vétettünk volna is, az szeretetnek palástjával fedezze el, megemlékezvén arrúl is, mikor az szomszéd háza ég, az magáéra is kell embernek vigyázni s mind peniglen azt kell megnézni, mind Erdélyországban s mind Magyarországban magyarok laknak. Azért ha őnagyságának s Kegyelmeteknek úgy tetszenék, vagy az hatalmas [török] nemzet előtt vinné jó karban dolgunkat, vagy peniglen, az mi kegyelmes urunk őfelsége [I. Lipót] előtt interpositioval [közbenjárással] szerezhetné el dolgunkat* Míg azok meglennének is peniglen, igen nagy bizodalommal kérem Kegyelmedet, mint jóakaró uramot, őnagysága előtt méltóztassék az én szegény vénségem és élemetes állapatomban valami kis hajlékocskát addig is szerzeni, míg Isten ennek a dolognak jobb kimenetelit nem adja* Ezekre ugyan a hatalmas Isten vére hullására kérem Kegyelmedet, legyen oly gondja, hogy mind Isten az ő dicsőségéért áldja meg Kegyelmedet s mink is szolgálhassuk meg Kegyelmeteknek hozzánk való jóakaratját. Kegyelmed előtt peniglen engem akivel vádoltak, Istennel bizonyítom, nincsen semmi vétkem. A hosszas írásrúl Kegyelmedet követem, megbocsásson, mert ennek így kellett lenni, hogy Kegyelmed jobban tudhassa az mi dolgunkat, sőt Patakrúl is tudósítottuk volt Kegyelmeteket akkori állapatokrúl, de az kinek a levelet be kellett volna vinni, Rákóczy Ferencz uram szolgája, Gyulai, aki Szakmárt házasodott meg, minekelőtte a levél odaérkezett volna, a németek már elfogták volt. Ezek után stb.
Datum in Szerdahely, 16. Maji, 1670. [Kelt Szerdahelyen, 1670. május 16.]
Bocskay István m. p.
Gergely, 5. 231–235. Nr. 141. S. k., eredeti.