Az úr Isten szerelmes szent fiáért oltalmazza meg kegyelmeteket szegény megnyomorodott nemzetünkkel, minden siralmas tovább való változástól, hogy minden nyomorúságban lévőkkel együtt minket is könyörgésével és vigasztalásával alkalmatos időben segíthessen kegyelmetek.
Tiszteletes uraink, sok nyomorúságok által édes nemzetünk közül való siralmas, titkon és erőszak által lett kihurcoltatásunknak utána, ez siralmasabb nyomorúságoknak helyén, az szerecsenek, maurusok,* törökök és ez világnak cégéres latrai között minden emberi segítségtől és vigasztalástól megfosztottak lévén, éhségben, szomjúságban, szidalomban, káromlásban, vízen és szárazon még az oktalan barmok természetét is meghaladó, kíméletlenül való erőszakos munkákban, kegyetlen, mezítelen testünknek minden személyünknek, időnknek és tisztünknek megkülönböztetése nélkül való vereségben, éjjeli-nappali rettegésben, testünknek, lelkünknek gyötrelmiben, már öt egész holnapokat* töltünk el, az úrnak szabadítását várván. Az hegyekre vetjük ugyan szemeinket, de onnan is semmi segedelmünk nincsen. És mindezek a keresztyénség között ez előtt hallatlan példájú nyomorúságink is, nem tölthetik be ellenséginknek bosszúálló ellenünk való indulatit: honnan lett hogy in Mensi Augusto [augusztus hónapban] harmincnyolc személyek száma szerint (jóllehet már hetünknek közülünk az úrban boldog halála, és hármunk az úton tőlünk eltávozása után, annyin életben nem volnánk) eladattatnak, minden főre száz tallérokon, mind halálunkig az gályákon való rabságra, ha Istennek úgy tetszik. Ez szertelen nyavalyába és nyomorúságba teljességgel elfogyatkoztunk és elbádgyattunk, úgyannyira, hogyha Isten arra rendeltetett emberek által szabadulást nem nyit, rövid időn, a minket háborgatóknak örömére, teljességgel meg kell emésztetnünk, az mint hogy most is, mely nap ezt írnám egy becsületes Augustanus* Turóc vármegyéből, Michael Paulovitz nevű atyánkfia, halva fekszik: a törökök és egyéb, Isten esméretin kívül valók között temetése lévén, amint cselekesznek minden megholtakkal közülünk. A nagy Istennek irgalmasságira kérjük azért kegyelmeteket, hogy ez levelünkből értvén hallatlan nyomorúságinkat, keserülje és szánja meg ügyünket, és Istent érettünk való könyörgésével, az méltóságban helyheztettekért pedig szabadulásunk végett való esedezésével, kérni, engesztelni, serkengetni meg ne szűnjék kegyelmetek; az mint hogy életünk táplálására való alamisnát is szerzeni és szolgáltatni az időközben, mely Bécsből Johannes Santernik által meglehet jó móddal, ebbeli hozzánk való megmutatandó jóakaratjának, Isten az mi könyörgésünk közben vetésére is bővséges megjutalmaztatója lészen. Itt még élünk 26-haton [!] kik között megvagyon Sellyei István uram szuperintendens Ecclesiarum in districtu Papensi* Köpetsi Balás, Comáromi István győri, Bátorkeszi István veszprémi, Otrokocsi Ferenc rimaszécsi predikátorok, több becsületes atyafiakkal együtt. Theate [Chieti] nevű városban non longe a Brundusio* lábok a vas miatt való megsebesedése miatt tiszteletes Harsányi István rimaszombati és Miskolci Mihály fileki prédikátorok, az lévaival és más három atyafiakkal elmaradtanak, kiknek sem halálok, sem életek felől semmi bizonyost ez napig nem tudunk.* Az Kapuvárból és Sárvárból hozzánk hasonló nyomorúságra hozandó 20 becsületes atyafiak, Istennek legyen hála, megszabadultanak, az idejövő német tiszteknek az ő vitézit a velencések eloszlatták, és a tiszteket a szegény rab atyafiakkal visszaküldötték Tergestum [Trieszt] nevű városban, ahol megsarcoltanak a szegény atyafiak, sok vereségek és kínoztatások után az tiszttel. Már két levelet vettünk tőlük, melyben írják szabadulásoknak útját-módját, az elsőt 9. septembris [szeptember 9-én], a másikat 1. octobris [október 1-én].* Legyen az úr oltalmában kegyelmetek édes nemzetünkkel s minden kedvesivel együtt.
Ad Neapolim ex Galera januarii 5 octobris Anno 1675. [Nápolynál a gályáról 1675. esztendőben október 5-én.]
Kegyelmeteknek a Christusban atyafia és esmérője
Kótsi Bálint,
az Christus Jézusnak méltatlan foglya
Filó, SpFüz 1863. 756–758. Másolat.