Szombaton szállván ide, hétfűn reggel szerencsi németek magokat feladák, az franciák köziben állván szolgálatra. Bádogkű is feladván magát, az éjjel Tokajnak városát felégették. Mit írjon egy emberséges Kassárúl, Nagyságodnak in specie alázatosan megküldöttem több egynehány elfogott levelekkel együtt; úgy sok elfogott német levelekbűl excerpált conceptust [kivonatolt fogalmazványt] is, kikbűl az dolgokat kegyelmesen megérti. Tovább mint lesznek az dolgok, van s leszen őfelsége titkában. Én az mit elkövethetek, el nem mulatom;* de meg kell Nagyságodnak írnom, az fejetetlenség, rendeletlenség sok akadályt teszen az dolgokban, én penig egyedül lévén, sem kikkel az dolgokban való nehézségekrűl beszélhessek, annál inkább kik mellett kimenekedhessem, egy emberem is nincsen, így egyedül úgy látom csak csötlök-botlok. Ha mi akadály következhetik, méltán jó lélekkel senki engem nem okozhat. Nekem úgy tetszik, ily nevezetes haza, nemzet, vallásunk szolgálatja több embert is (ha az mi hazánkbúl kijöttek volna, vagy jűnének) megérdemlette volna, érdemlené.* Én mindazonáltal nem sollicitálódom,* az mivel Istenemnek, vallásomnak, Nagyságodnak, kegyelmes uramnak, fejedelmemnek, nemzetemnek tartoztam, eddig tehetségem felett is elkövettem, tovább is míg lehet elkövetem; de hogy ép formában szegény nemes ember lévén, máris sok adósságot vévén fel, sokáig csak lehetetlenség vinnem. Isten Nagyságodat stb. 20. Julii 1678. Szerencsnél levő táborban
Nagyságodnak alázatos szolgája.
P. S. Istennek sok hálaadással tartozik az magyar nemzet, ily confusiókban [zavarodottságban] levő hadakkal az mennyire vihettem Istennek csudálatos irgalmasságábul az dolgokat. Legyen Isten őfelségéé érette az dicsőség. Az tovább való dolgokrúl is, Isten alkalmatosságot szolgáltatván, Nagyságodat alázatosan tudósítanom el nem mulatom. Nagy búsulással vagyok, hogy már hét hete Nagyságodnak levelét vettem.
méltatlan híve
Teleki Mihály mpr.
Gergely, 8. 226–227. Nr. 193. S. k., eredeti.