Méltóságos gróf Uram!
Ajánlom alázatos és köteles szolgálatomat Nagyságodnak. A notarius most Rozsnón lévén, a Nagyságod 25. Julij nékie írott levelét ezen órában én veszem, szokott alázatossággal, és írását értem; amellyre mostani sok dolgaim között bővebben nem rescribálhatván [válaszolhatván], rövideden adom értésére Nagyságodnak, hogy itt is sokban különböznek ugyan az hírek: de azt bizonyossan hozzák mindenfelől, hogy már Rákóczi és Bercséni személlyek szerént a Tiszán túl, Debrecen táján vóltak ezelőtt egy héttel,* amint azt specifice és genuine [tüzetesen és a valóságnak megfelelően] megértheti Nagyságod az accludált [hozzácsatolt] levélbül; és akárki mint beszéljen: de azok nem vóltak különben akkor, hanem amint azon írásban fel vagyon téve. Eddig mindazonáltal, hihető, közelebb jöttek a Tiszához, és nemsokára által is fognak azon jönni, végre feljebb is kiterjedni, ha senki nem áll ellenek; azután ha jön is valamelly succursussa [segítsége] ennek a földnek: addig sok emberséges ember meg fog károsodni és másképpen is veszedelemben jutni. Én még eddig itt csetneki házomnál vóltam; de ha közelebb érkezik a veszedelem: Rozsnóra megyek által, oda több emberséges emberek is szorulván; noha ott is nehezen maradhatunk meg valamelly alkalmatlanság nélkül, ha azonban csakugyan szabad progessussok [előrejutásuk] lehet a haza csendességét háborgatóknak. Többet írnék örömest: de nincs ahhoz most ürességem,* hanem hagyom azt más alkalmatosságra – ajánlván azonban is gratiájában [kegyelmébe] magamot, és maradván Nagyságodnak alázatos és köteles szolgája,
Gyöngyösi István m. k.
Csetnek, 3. Augusti, Anno 1703.
Thaly, 335–336 Nr. 16. S. k.: aláírás. Eredeti.