Édes Fiam-Uram!
Remélvén, a szent Isten engem is kiljebb viszen az keresztények és hazámfiai közé, kegyelmed szíves cooperatiója [segítsége] által is: nem tartom akkor is későnek kegyelmednek megjelenteni holta előtt lett szavait Istenben boldogúl kimúlt feleségemnek [Zrínyi Ilonának], kegyelmed édesanyjának, mely szavai kegyelmedet és Aspermontné asszonyomat [Rákóczi Juliannát] concernálhatják [illethetik]; adta volna Isten, érte volna ezt az időt: kegyelmed szerencséjén való örömében talám újonnan született volna! De az halállal mindnyájan tartozván, és beteges állapotomhoz képest én is arrúl gondolkodván, – ha életemet nem reménlhetem is sokáig: de halálomat édes hazámban, és édes atyáim koporsójában való eltemettetésemet kívánnám. Minél hamarébb vagy legalább kegyelmedhez közelebb menetelemben kegyelmed lehet azért édes Fiam-Uram mind ez török s mind az francia udvarnál főbb és hathatósabb eszköz, kiért – Isten életemet megtartván – én is atyja helyett való atyja és szolgálni kívánó jóakarója kívánok lenni mind magának, mind kedves maradékinak. Ugyanis emberek, változások alá rekesztettek vagyunk, édes Fiam Uram; kivált az ki olyan igyben s fegyver között forog, mint kegyelmed: mikor nagyobb szerencséjét látja – akkor féljen szerencsétlenségtűl, mert az fegyver senkinek nem kedvez! Féljen s őrizkedjék az árulóktúl, s tanúljon az én példámon; az német hitinek, gratiájának [kegyének] semmiképpen ne higyjen, de caute [óvatosan] még másoknak is: mert az világ állhatatlan, – addig becsűli, szereti az embert, míg hasznát veheti, etc. Az kik pedig engem elárúltak, vagy megkárosítván, mint hiti-szegtek mentenek el tőlem: ha kegyelmedet megkeresték vagy keresnék is, – hogy hihet nekik? Proditio enim amatur [az árulás ugyanis kedvelt]; az hol ennek haszna vagyon, nonproditor [nem pedig az áruló]. Sándor Gáspár és Szirmai István úgy hallom, még életben vagynak, de rabságban; kegyelmedet kérem, tudósítson felőlek, és ha módja leszen, szabadításokban igyekezzék, – jó szolgái lehetnek ezek kegyelmednek, kik nekem is egy időben meghitt embereim voltak. Ha directe [közvetlenül] kegyelmed elvesztésében volt pedig eszköz Sándor Gáspár: nem érdemli, hogy írjak mellette. Komáromi uramnak kegyelmed Constantinápolyban levő emberéhez és az franciai oratorhoz [követhez] való expeditiója [küldése] után érkeztek Csáki Andrásnak 24. May írt levelei hozzám. Kegyelmedet kérem, az velem való correspondentiát [levelezést] kegyelmed is meghagyja nekie és másoknak kiknek illik, s Hunyad vármegyében levő jószágim protegálását [oltalmazását] és gondviselését; közel lévén oda Tömösvár, Landor-Fejérvár [Nándorfehérvár]: ha kegyelmed committál [rendelkezik] felőle, landor-fejérvári házamhoz segítséggel lehetnének ott levő jószágimbúl. Isten oltalmában ajánlom édes Fiam-Uramot kegyelmedet!
Junii Anni 1704. Kegyelmednek szívesen szolgálni kívánó apja
Thököly Imre m. k.
P. S. Kérdetlen tanácsomrúl követem; kegyelmedhez való szeretetem s relatióm [viszonyom] iratta velem.
Thaly, 1873. 529–530. Nr. 11. S. k., eredeti.